Világéletemben fura figura voltam, abból a szempontból, hogy elkerültek a függőségek. Sem a cigaretta, sem a füves cigi nem vonzott, alkoholt is nagyjából sátoros ünnepeken fogyasztok. Nincs vele bajom, csak egyszerűen nélküle is tudok elképesztően vidám lenni. De sorolhatnám tovább. De most, láss csodát: itt ez a "viszony" és egyszerűen muszáj időről-időre idenézni. Hátha történik valami, hátha belép valaki aki csak rám vár és én is rá... Függő lennék mégis? Mitől is? Magamtól? A vágyaimtól? Attól, hogy megtaláljam végre...ŐT.. Olvasom az elkeseredett profillapokat, a csalódott nőket, akik úgy érzik, hogy reménytelen a helyzet. De itt vannak, vissza-vissza térnek. Mert függőek. A szeretettől, a kedvességtől, a megértéstől, és igen: a vágyaik megélésétől is. Így együtt. Ettől függ, hogy sugároznak mint egy szupernova, vagy csak pislákolnak mint egy távoli csillag. Talán ez az én függőségem is. Ezért vagyok itt, ahogy Ti is, akik megértitek mit írok.