A félrekézbesített üzenetek sok galibát tudnak okozni. Megzavarják, felforgatják eddigi nyugodt, jól bejáratott életünket, erőszakkal eltérítenek a járt útról, útjelző tábla sem jelzi, hogy változás készül. Eltérítenek, összezavarnak, újratervezni sincs időd, menthetetlenül eltévedsz és sodródsz az eseményekkel. A félrekézbesített üzenet nem olyan, mint egy félrecsúszott nyakkendő. Nem tudod megigazítani, újrakötni, esetleg másikra cserélni. Egy félrekézbesített üzenet végleges és végzetes. Arcodat kezedbe temetve, kezedet tördelve rohannál a már elküldött üzenet után . Jól elkapnád a grabancát és még időben visszafordítanád, mielőtt teljesen felforgatja az életedet. Ám az üzenet tudja a dolgát, jobban, mint Te. Elküldték, hát kézbesíti önmagát. Ja? Hogy rossz számot ütöttél be? Ebben sajnos nem tud segíteni. Sorsod bevégeztetett, okosabbnál okosabb kis kütyüd kijelzőjén máris ott a sokkoló rendszerüzenet: kézbesítve. A férfi, abban a pillanatban, hogy a küldés gombot mutatóujjával megnyomta, már tudta, gond lesz, pedig csak egyetlen számot ütött el. Nem olyan gond, amivel nem tud megbirkózni, ez inkább olyan gáz kategória. Illetve több annál, ultrakínos, tök égő, überciki. Nem tehetett mást, sorsa tehetséges rendezői képességére bízta magát, várta, mit talál ki neki. Az üzenet szövege ugyanis enyhén szólva, hmm… sikamlós volt. Az üzenet végérvényesen félrekézbesítve, hiába írja ki ez a kis méregkeverő, hogy kézbesítve. A nő azon a hétvégén bezárkózott megfelelő mennyiségű teljes kiőrlésű kenyérrel és madársalátával. Azon a télen akkora volt a hó, hogy egy idő után feladta a lapátolást, nem tudta autóját kiszabadítani a parkolóból. Vég nélkül esett, ő pedig bőven felszerelkezett a fent említett nem tartós élelmiszerekből, fura érzés kerítette hatalmába, természeti katasztrófát érzett a zsigereiben, lavinát, veszélyes hócsuszamlást, gleccseromlást. Persze ezek az extrém természeti jelenségek inkább csak a lelkét fenyegették. Túl egy szakításon, szíve telis tele ragasztgatva sebtapasszal, de, mint tudjuk, a szívtörés komoly betegség. Majdnem halálos. Tüneti kezelés nem segít. Éppen holt-tengeri iszappakolással az arcán, motivációs zenét hallgatva félig ülő, félig fekvő helyzetben nézte a kint zuhogó hóesést. Akkor jelzett a kis okos, elektromos boszi az éjjeliszekrényén. Alattomosan, lehalkítva, de ő így is meghallotta a csengettyűt, nem is sejtve, telefonja bűntársi szerepet vállalt e történetben. A félrekézbesített üzenet ott kacérkodott és tetszelgett a kijelzőn, szó szerint kellette magát. Szegény több darabra tört szívével és agyontaposott lelkivilágával, az ágy alá dobta a telefont zavarában. Aztán elolvasta még egyszer, még kétszer, majd háromszor és egyre jobban tetszett neki. Nem akart ő szívdarabokat illesztgetni, motiváló mantrát gyakorolni, a fenébe is velük. Játszani akart! Élvezni a pillanatot, arctalanul, név nélkül szemérmetlenül flörtölni, arcpirító üzeneteket fogalmazni, zavarba ejtő szavakat írni, gyorsuló lélegzetet akart, kiszáradó torkot. Akkor figyelj összetört szívem és darabokra hullott életem, most showtime van! Válaszolt neki. Leírta az első mondatot, telefonja szemérmetlenül pajzánul részt vett a játékban. Üzenete kézbesítve. Lüktető halántékkal, huncutul csillogó szemmel várta a választ. Hajnalig abba sem maradt a provokatív, kacér, sikamlós üzenet párbaj. Amikor feljött a nap, a férfi megjelent a küszöbén. Fogalma sincsen, hogy felnőtt, tudatos nő létére hogyan adhatja meg a lakcímét egy vadidegennek. De hát ez az idegen tökéletes. Funkciója, szerepe van az életében. Céllal érkezett, fájdalomcsillapítóként, lazítóként, felejtés-katalizátorként. Ideiglenes szívdarab összeillesztő funkciója van. Ki küldte? Az összetört szívű nők mentora, védőszentje? Egy őrangyal, aki régóta fejcsóválva nézi élete filmjét? Mindegy is. A lényeg, hogy átengedte őt a küszöbön túlra. Ideiglenes belépőt kapott az életébe, de jelenléte limitált, mindketten tudják. Átengedte neki a testét, hús-vér jelenlétet akart, nem csak felkorbácsoló üzeneteket. Érintést akart, egy másik ember testét, szótlan együttlétet, lélektelen, gyönyörű zuhanást. Egy nap, egy éjszaka volt a mandátuma. Így volt ez megírva. És amikor elállt a hóesés, a félrekézbesített üzenet feladója úgy távozott, ahogyan érkezett. Nem volt üdvözlés és nem volt búcsú. Testének sziluettje fokozatosan halványodott az utcai lámpák fényénél. Mindketten úgy érezték, a félrekézbesített üzenet című, élet által írott történetben jó volt szereplőnek lenni. Nem vitt magával szívdarabokat és nem hagyott emléket. Nem is lett volna értelme.