Hát ezt is megértem, jubilálok, vagyis majdnem. Fél éve regeltem ide először. Gondoltam összeszedek pár tapasztalatot, impulzust amik értek, és talán azt is leírom, milyen változásokon megy keresztül itt az ember. Nos, elsőre hihetetlen szerencsém volt. Utóbb jöttem rá, mennyire, de erről később. Beregeltem - gyakorlatilag csak szexet keresve. Úgy voltam vele, hogy egy házasságban élő nő úgysem akar többet, teljes a biztonság, semmi kockázat. Elkezdtem nézelődni. Hopp egy profil, magasság kecsegtető, szimpatikus szöveg, repült is a kis szív, ami nálam afféle „majd mindenképp írni kell neki” jellegű könyvjelzőként funkcionál. Pár perc és jön az üzenet tőle, hogy mire ez a kedvencezés, ha még nem is láttam. Akkor még nem tudtam, milyen ritka hogy egy nő ír első levelet :) Szó szót követett, és végül egy olyan pezsgő, forrongó, magasságokkal és mélységekkel tarkított érzelem kavalkádban találtam magam hogy nem is igazán tudtam kezelni. Viszont jóóóóó volt :) Mint minden jónak, ennek is vége szakadt, de innentől elveszett ember voltam - tudtam, mit keresek, és magasra került a léc! Második regisztráció (az elsőt töröltem a nagy lelkesedésben). Kapásból egy szuper emailezés, csettel, és mindennel ami kell. Közös hullámhossz, pozitív képcsere, el-elcsattant néhány csetszex is . Majd személyes találkozó során a pezsgés maximális hiánya. Első feketeleves! Erre nem számítottam. A rutintalanság, és a netes útkeresés átka :) Sebaj, újra. Szuper levelezés ismét, forró, tüzes, már-már perverz :) Majd később képcsere, ami nem kellett volna. Újabb tanulság: korábban kell képet cserélni... Vagy mégsem? Újabb kör. Pörög. Pezseg. Képcsere csak az első húzósabb mailezés után :) Tüzes. Huncut. Igazi dög ;) Tetszik. Bejön a viber a képbe. Első randi szuper. Második után meghal a dolog – bár értetlenül, de már megedződve tudomásul veszi az ember. Rendben, újra. Levelezések ismét. Van, hogy kapásból először képcserével - megmondom őszintén, ezt nem szeretem. Bár minden logika emellett szól, mégis, mivel a „bizonyos” első alkalommal sokáig vakon beszéltünk és pozitív volt a vége, ez valahogy nyomot hagyott bennem. Pedig azóta többször bizonyult ez rossz taktikának, mint jónak :) Na de sebaj. Keresgélünk tovább. Néha lelkesebben, néha az egészet elunva. Mert ha valaki nem copy paste rendszerben írja az első leveleket, random kiszórva mindenkire aki él és mozog, akkor ez bizony nem egyszerű - elég sok levelet kell küldeni, hogy befusson egy-két válasz. Nem csoda, elég nagy a "reklámzaj", mindenféle trükkök kellenek, hogy legalább elolvassák a hölgyek a levelet - ezeket nem tárom a nagyközönség elé ha nem baj :))) Csak aztán mikor időt teszel egy első levélbe, nem csak odaböffentesz valamit, akkor elég demotiváló hogy egy „kösz nem jön be a szöveg”, "mást keresek" vagy ilyesmi sem jön vissza. De valahol érthető is – tudom mennyi levelet kapnak a nők. Nagyjából kezelhetetlen mennyiséget, főleg képes profil esetében :) Aztán néha összejön egy-egy jobb, sőt, igazán jó levelezés. Még a kép is stimmel. De aztán bekapcsolódik a képletbe a logisztika, ami szerintem ebben a műfajban sokkal komolyabb tényező, mint azt elsőre sokan hiszik. Mert ha már az első randi sem akar összejönni sehogyan sem, az már előrevetíti, hogy ez később sem lesz egyszerűbb. Persze követ el az ember hibákat közben. Amikor elvei ellenére egyedülállóval kezd például. Na abból nem sül ki jó, vagy nagy mázli kell hozzá. Más hullámhossz, más ritmus, más problémák, más lehetőségek... Ezek igenis számítanak. Fél év eltelt. Kellő rutinnal nézi az ember az adatlapokat. Átugorja a sablonokat. Lehet, hogy hiba, de a huszadik „Carpediem” és negyvenedik „nem mindenáron” már unalmas. Persze lehet, hogy pont így esik el valamitől, de ez a kockázat belefér, mert ő sem mindenáron keres :))) Kellő humorérzékkel kezeli az esetlegesen „érdekesebb” válaszokat, szituációkat. Nem töri meg, ha egy jobb levelezést egy képcsere megöl. Nem fél belemenni kötetlen, kötelezettségektől mentes levelezésekbe, hiszen ha más nem, érdekes embereket ismerhet meg – még ha nem is ez a fő cél :). Kíváncsian, lazán és nyitottan áll mindenhez. Sőt, hajlandó hagyni, hogy ha egy levelezés igazán bejön, akkor felülírja esetleges korábbi döntéseit – majd az idő eldönti, hogy ez mennyire bizonyul életképes dolognak :) És nem rohan. Mert már tudja, hogy amit keres, nem terem minden bokorban – ami kevesebb, az meg már nem elég neki. Ide jutott onnan, hogy „dugjunk egy férjes asszonnyal, kötelezettségek nélkül”. Pedig mennyivel könnyebb dolga lenne ha csak ez lenne a cél! Persze ha beleszaladna ilyesmibe, mert pl. a nő csak ennyit akar – mert van, hogy csak ennyit akar - és megvan a kémia, akkor ezt is „elviseli”, férfi lévén, de nem ezt keresi elsősorban. De közben azért eszébe jut, hogy vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy megint dobjon neki az élet valakit, aki minden szempontból megfelel a számára, és viszont? De mivel megrögzött optimista, tudja, hogy egyszer sor kerül erre is :)