A vágyakozásom újra és újra feltámad teérted s lebeg felettem, mint egy szál hegedűszó légy mollban árad feléd láthatatlan innen messziről s kibomlik képzeletemben mint a ruhád ott elől ahol melleid csodája ahol öled igéző gyönyörűsége feszül s lehunyt szemeim mögött is látlak ha bozontos öled forró ajkait számba vehetném s úgy csókolnálak százfokos lázra hogy felujjonganál s ha kezedbe vennéd az én Négyésfélcentiméter vastag forró virágom ami mered és lüktet érted itt és most messze tőled érted veri a vágyat és szakadásig feszül feléd mint nagyfejű piros rózsaszálam kifulldásig szeretnélek vele