Valami őrültséget kellene csinálni (megint). Egy utazás kellene, mondjuk Norvégiába, mert az egy másik világ a fjordokkal meg az időjárással, de ahhoz nyár kell, hogy átérezzem a napsütést, hogy sokáig tél volt és megint lesz, de csak a Most számít, szinte érzem, ahogy a nyári szél végigsimogat, de érezni benne, hogy jön a hideg, hiába meleg a szél, olyan, mintha valahol belül borzonganék, itt kevesebb idő van arra, amire otthon fél év, itt nincs idő semminek a felesleges körökre, itt nyáron is bármikor ősz lehet, de attól minden olyan, mint otthon, minden nyílik, lélegzik él, csak néha látni azokat a hihetetlenülsötétkék felhőket, aki megérez dolgokat, az a tiszta égbolton is lát egyet, valahol a kék mögött, de nem hagyja, hogy megzavarja a Nyárban, ami néha egy nap, de ez a táj még akkor is hihetetlenül megkapó, amikor beleakadnak a felhők a hegyekbe és szitál az a jéghideg eső, akkor érzem azt, hogy újra tudok dolgokat, hogy milyen jó a száraz ruha, a meleg takaró és nem kell gps, meg kütyük, csak egy harmincéves motor meg egy nyughatatlan lélek, szinte látom, hogy dobált le magáról mindent, ami fogva tartotta, mindezt azért, hogy élni tudjam ezt az életet, ne csak létezzek és amikor úton vagyok érzem, hogy rám mosolyog belülről. Szeretem azt az érzést, amikor eltévedek, de nem érdekel. Nem robot vagyok, hanem egy szabad ember, aki szabadon kereshet. Nem érdekel olyankor, hogy hány nap a nyár. A legjobb azonban az, amikor eltévedtem, de megérkeztem. Úton vagyok, de megérkeztem. Valaki átölel, kicsit kócos és amikor ránézek tudom, hogy Őt kerestem mindig is és most itt ül mögöttem és sok helyen lehetne, de velem van, mert Ő is érzi, hogy én vagyok neki az, akit már életekkel ezelőtt is keresett és talán mindig megtalált és hétmilliárdból bárki lehetett volna amúgy, de ő tudja , hogy én vagyok az és nem B terv vagyok, vagy C, vagy valamiféle ez is jó, ha nincs más... Hogy ez az élet nem ilyen? Nem létező dolgokat kergetek? Ez egy záródó világ, ha egy nap a nyár, ha három hónap, vagy öt, úgyis eltelik... Egy hét? Sátor, hálózsák a motoron, és... Ősz van, akárhogy is nézem. Indián nyarával, ködszitálással meg mindennel... Talán most alszanak a fjordok, a komphajó is békésen áll a kikötőben, a felfüggesztett halászhálókba csak percenként kap bele-bele lustán a szél. Talán a Zemplén, vagy a Bükk, míg bóbiskolnak, elnézek oda, az itt van nem messze...