EsU - a vége Mikor egy probléma megoldódik és az ebből fakadó megkönnyebbülés és öröm hullámai elborítják az embert, az hajlamossá válik elfelejteni a rossz, szorongató perceket. Így vagyok ezzel magam is. Végül minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. A szorult, megfeneklett helyzetből én és a Sors kihoztuk a maximumot. Megúsztam...ha lehet ezt mondani. Mi a tanulság? Mikor az ember fia, lánya egy ilyen kalandba vagy életformába kezd, érdemes végiggondolni a buktatókat is. Mert bizony vannak. Ezek néha banálisak és hétköznapiak. Van, hogy tényleg pillanatokon, mozdulatokon és apró fáziskéséseken múlik csupán minden, vagy sok minden. Ha tilosban akarsz járni, tedd, mert ha tényleg akarod, úgyis megteszed. De járj hangtalanul, nyomtalanul, óvatosan és soha ne légy fáradt megtenni mindent, plusz még egyet a biztonságod érdekében! Ne hagyatkozz a szerencsére, a talán rendben lesz-re, vagy a "miért pont velem történne meg?"-re! Mindenki más szemében te ugyanolyan vagy és legfeljebb ugyanannyit érsz, mint mindenki más. Önmagad számára légy hát fontos, a legfontosabb! Kellő körültekintéssel, megfelelő szervezéssel és egészséges önzéssel sok buktató kiküszöbölhető. Tudom, hogy néhol unalmas, túl részletekbe menő, érdektelen volt, amiket írtam és talán egy más fórum arculatába jobban illeszkedett volna. (Igen, tudom hogy egyesek szerint ez a fórum a delete gomb vagy a kuka):-)) De mivel az egész történet ezen az oldalon kezdődött egy ismerkedéssel, amiért azóta és mindezek ellenére is hálás vagyok a Sorsnak, ezért azt gondoltam, ezt itt kell magamból kiadni. Olyan perceket kell egy ilyen helyzetben átélnie egy nőnek, amit sem az a nő nem tud, aki még nem élte át, sem pedig a férfiak. Mert hát azok meg honnan is tudnák?? Sok olyan eset és sztori van, ami kimondva egy mondat csupán, ráadásul helyenként tiszta röhej is. Ez is olyasmi. Lecsúszott a gumi...nahát, nagy kaland...kit érdekel?? De vigyázat, ez bármikor, bárkivel, bárhol ugyanígy megeshet és ...kedves Bárki, ha ebbe a helyzetbe jutsz, az őrület határán lavírozol és éppen ide tévedsz, éppen beleakadsz ebbe a szerencsétlenség füzérbe, akkor olvasás közben gondolj arra: ha éppen egyedül vagy is, azért nem te vagy az egyetlen. Reméld, hogy az idő a barátod, neked dolgozik és midőn átvonult rajtad a negatív érzelmek és gondolatok egész hada, erősödj abból a tudatból, hogy jó páran járták már előtted ezt a poklot, csak nem mindenki teszi azt a csizmát az ablakba. Inkább gyorsan elfelejtve, mélyen titkolva, fekete nylonba csomagolva, az árcédulát a tűz martalékává téve igyekszik elfelejteni a dolog minden másodpercét, mintha meg sem történt volna. S így is van ez jól.... Köszönve a figyelmét, akinek volt...Sok szerencsét!:-)