A hatodik nap - a cinizmus szakasza Reggel nem szólt az ébresztő. El is aludtam, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Már majdnem felhúztam magam, amikor furcsa nyugalom szállt meg. Vinnyogva röhögtem egyet. Ekkor megpróbáltam a dolgokat kívülről nézni. Beindultak elmém és pszichém tévesen értelmezett, ámbár roppant praktikus pót áramkörei. Na, igen…a humor. Amikor mindegy is, hogy kicsodán, micsodán és miért, de elkezdünk roppant jól szórakozni. Egyszerű recept ez. Végy egy szerencsétlen, naiv hülyét, spékeld meg némi idealizmussal, tegyél rá egy kis figyelmetlenséget, egy teáskanál romantikát, egy mokkáskanál (vagy mókás kanál??) rettegést, ezt jól rázd össze és egy szép, fehér tálcára kiborítva nézd meg alaposan a végeredményt! Mondhatom, lelkesen zsibbasztó. Az idő jó, hideg nincs. Ma bringával megyek…határoztam el. Talán előbb beérek a munkahelyemre. Kikecmeregtem a műhelybe, körülnéztem, kerestem a kétkerekűt. Nincs itt. Na, itt belém állt a frász. Hol a bánatba lehet? Este még majdnem átestem rajta. Hívtam a családot. Kiderült, hogy gyermekem is elaludt (nocsak, valami volt az éterben ma reggel nálunk…), ezért simán elvitte. „Jól van, fiam, örvendek, hogy anyádat máris 2 centivel közelebb toltad a munkanélküliséghez késés miatt.” - mondtam neki. Nem érti…de mindegy is. Melóhelyemen a főnök által szaglászásra kiképzett „értékes és népszerű” munkaerő boldog mosollyal állt az ajtóban, amelyen nekem át kellett mennem, ha ma igazolt napot szerettem volna kivívni magamnak …a fizikai jelenlétem szempontjából legalábbis. - Jó reggelt! – mondta a szemüvegét lelkesen igazgatva varjúcsőr-szerű orra felett. – Késtél úgy 10 percet! Hangjából sütött a boldogság, arcán kielégült mosoly ömlött szét. - Én már nem kívánok jó reggelt neked. Látom, már van. – erre babán néz. De folytattam. – Igen, késtem. Sajnos kerékpár problémám adódott. - Nem hiszem. Nincs is itt! – mondta diadalmasan. - Na, jelentem majd a főnöknek, ha ideér. - Ja, nincs itt a bringám. Pont ez a probléma. - Akkor miért nem jöttél hévvel vagy busszal? – kérdezte rendreutasítóan. - Mert nem volt bringám, amivel utolérjem. – mondtam, azzal otthagytam a francba az ajtófélfa mellett. Ma kb. 4 kolléga jegyezte meg, hogy milyen kisimult a bőröm, milyen szépen ragyog a szemem. A negyediknél elszakadt a cérna nálam és közlöm vele: - Rendben, úgyis közeleg a Halottak napja. Beáldozok plusz egy gyertyát, szeretettel gyújtom meg értetek az őszinteség oltárán. – mondtam, miközben a tükörbe nézve láttam a valóságot. A bőröm fénytelen, elnyűtt, az arcom beesett, a szemem alatt meg akkora fekete karikák vannak, hogy majdnem a számig érnek. De már csak így van ez. Ha egy női munkahelyen nagyon dícsérik a hajad, rögtön jelentkezz be fodrászhoz, mert gáz van! Ha a ruhád méltatják, meg hogy hol vetted, tuti arra kíváncsiak, hová ne menjenek vásárolni. Tisztelet a kivételnek! A délutáni órákban egyszerű agyjárású, primitív száj járású szomszédasszonyom nyájas locsogása tette fel nálam az i-re a pontot. Azt firtatta, miért megyek el minden szombaton csinosan itthonról a párom nélkül és jövök haza későn. - De Erzsike, - mondtam – te honnan tudod, hogy mikor jövök haza? És mit értesz azon, hogy csinosabban megyek el? - Jaj, nem is tudom, hogy mikor jössz haza pontosan. Csak én már nem látom, mert már sötét van. – meghunyászkodva, összehúzott vállal állt előttem. - Aranyos Erzsikém, te azt lesed, hogy én mikor merre járok és kivel?? – kérdeztem , de már kezdtem ideges lenni. - Dehogy lesem, csak az elmúlt időben ez véletlenül feltűnt. – válaszolta sértett hangon, de láttam rajta, hogy érezte, most túl messzire ment. - A szeretőimhez megyek, Erzsike. Van három is! – mondtam hideg hangon. Erre a szemei elkerekedtek és elszörnyedt. - ÁÁ, csak viccelsz velem. Miért mondanád el ezt nekem? – kérdezte és láttam, hogy már szabadulna tőlem és a kellemetlen beszélgetéstől. - Nem. Valóban oda megyek. Persze ez titok, ne mondd el senkinek, kérlek! – azzal otthagytam a kapuban a leesett állával együtt. Otthon álvigyorral meséltem a páromnak a sztorit, aki velem ellentétben tényleg jól szórakozott ezen. Este párom beindult, midőn egy lazító testápolós masszázsban részesített. A déli területek domborulatain és ívein végigfuttatva kezeit, hirtelen erekciója támadt. Fizikailag, verbálisan egyaránt jelezte szándékait. -Rendben, szeretkezzünk – mondtam. Erre közölte, hogy neki most ahhoz nincs ereje és kedve. Simán egy gyors .ugásra vágyik. Egy ilyen nap végén az i-n lévő pont után odafér még egy mögéje is. - Oké – mondtam – csak éppen a személyt és a házszámot tévesztetted el. Mert nekem meg ahhoz nincs kedvem. De ha gondolod, menj el egy bizonyos helyre, ahol bizonyos mennyiségű javadalomért biztosan megtalálod az ott dolgozó nőn a „gyors menet” gombot és nyomkodjad! Annak biztos tudatában, hogy ma ismét szerencsétlen voltam, melyet megfelelő mennyiségű és kétes minőségű gonoszsággal és bunkósággal igyekeztem palástoltam, békésen álomra hajtottam fejem. Lelki szemeim előtt megjelent egy naptár és egy homokóra. A homokszemek szépen, lassan, monoton ritmusban hullottak a felső részből az alsóba. Én pedig ezt bámulva aludtam el.