Negyedik nap....A „lebuktam tán??- avagy Találva érzem magam ” szakasza Ma folyamatosan az volt az érzésem, hogy mindenki tudja! De legalábbis mindenki, akivel éppen szóba állok vagy aki beszél körülöttem. Főztem éppen, mikor párom az egyik haverjával beszélgetett telefonon. Szokásos férfiszövegek mentek, nem is igazán figyeltem, mikor egyszer csak kiélesedett a hallásom és a következő hangzik el: ….komolyan? Nem István az apja? - xxxxxxxxxx -De hogy a francba nem derült ez ki 10 évig??? –és párom hökkent fejjel pillantott rám, majd elkezdte lágyan ingatni a fejét jobbra-balra. Közben mélyen a szemembe nézett. Nyeltem egyet, félre….köhögni kezdtem, gyorsan ittam pár korty vizet. Akkor párom elfordult tőlem és csak hümmögött, óó-zott ás áá-zott a másik valakinek, majd ezt mondta: - …hogy tud egy nő ekkora szemétláda lenni?? 10 évig kamuzott Istvánnak? Minden ilyen rohadt szemetet el kéne zavarni világgá egy szégyenbélyeggel a homlokán! – mondta indulatosan, majd rám nézett szúrósan, agresszívan. A teljes férfitársadalom felháborodása ott hullámzott viharos tengerként a tekintetében és szinte megfagytam a belőle áramló gyilkos indulattól. Gyorsan kattogott az agyam, emlékezetembe idéztem, hogy én a telefonban zajló sztoriban nem vagyok szereplő, amiben meg az vagyok, arról nem tud…nem tudhat, tehát magamra erőltettem egy csitító, nyugtató, simogató pillantást, majd egy halványka mosolyt és odafordultam a tűzhelyhez. Olyan buzgón kezdtem el a zöldségtisztítást, hogy már a második hántó mozdulattal elreszeltem a mutatóujjam. Bőségesen ömlött a vér belőle, ütemesen potyogott a mosogató üres aljára. Erről egy másik csepegés ugrott be, amitől összezavarodva elsírtam magam. A nagy szipogásra párom elköszönt a másiktól, mondván, hogy „ bocs, üzemi baleset, Hajni elvágta az ujját főzés közben, megyek elsősegélyben részesíteni, stb….”….Persze értetlenül állt bénaságom felett, ahogy az már lenni szokott minden esetben ezen a földkerekségen, mikor egy nő attól válik igazán nővé egy hétköznapi problémaszituációban, hogy mellé lép egy önjelölt igazi férfi… a bajban. Délután kimentem a boltba, ahol az eladó éppen az egyik közös ismerősük esetét tárgyalta ki az egyik vevővel. Itt „kellemesebb” volt a téma. Szimpla házasságtörés, infragranti….férj el, feleség és szerető otthon, majd férj hirtelen betoppan. Persze pont az ágyjelenetnél nyitotta ki a háló ajtaját, ahová állítólag a hangtompító mentes nyögdécselés csalta oda. Este pedig…ehhh..mi másról menne film a havi szinten tekintélyes summáért megvásárolt kábel tv több tucat csatornájából kettőn is, mint pont erről?! Az egyiken persze mindjárt öldöklésbe fullad a sztori. Ragtapaszos ujjal, fáradtan dőlök be az ágyba és szerencsére rögtön el is alszom. Folyt.köv