A második nap…az önfigyelés szakasza Reggel még félálomban lebegek és érzem, hogy ez jó. Szinte beleragadok ebbe az állapotba, ösztönösen érzem, hogy innen kikerülve már nem lesz jó. Megszólal az ébresztő. Odanyúlok, majdnem leverem. Az utolsó pillanatban rántom vissza a telefont az éjjeliszekrény széléről. Felülök és hirtelen megrohannak az emlékek….szex…csöpögés…félelem...bénultság…hezitálás….rohanás….dobozfeltépés….olvasás….elborzadás…hezitálás újra….remegés….nyelés…ivás….remegés újra….és valami mély szorongás. A jövő nem mindig várakozásteljesen szép és várt. Néha szimplán szorongató és fojtogató. Ezt érzem most is. Indul a nap. Egy képzeletbeli kézzel félresöpröm az aggodalmaim, amik ettől méltatlankodva kukorékolni kezdenek. Egyezkedem velük. - Hallgassatok – gondolom nekik – adok majd teret nektek, de ti is adjatok nekem, mert ha felfaltok , egy idő után önmagatok maradtok és éhesen fogtok vergődni és elpusztultok velem együtt. Ez talán hat. Csend lesz, értő nyugalom szele áramlik felém onnan mélyről, ami felszabadít egy kis energiát számomra. Ellenőrzöm a hardvert. Mi fáj? Körbeküldöm a kérdést a sejtjeim felé. Csend van. A gyomrom remeg, miközben megiszom a reggeli nagy pohár vizet. Ez áldásos 40 felett….mondják a belgyógyászok, gasztroenterológusok, dietetikusok, természetgyógyászok és minden egészségek tudói. Egyszóval minden okos tudománnyal foglalatoskodók. Hát, jól van….jöjjön a kávé. Megiszom. Pici szünet…..igen, minden rendben. Menjünk tovább. Cigi. Kiveszem a dobozból. Nézem, Hosszú, kecses, színes, ezüst csíkokkal díszített. Meggyújtom a rózsaszín strasszos gyújtóval, ami kellemes látvány volt már az első pillanattól a szememnek, ahogy megláttam. Leszívom az első slukkot….várok…kifújom a füstöt. Semmi. Elmosolyodok. Talán mégsem halálos ez az egész. Jön a második, harmadik, negyedik. Ekkor megszédülök. Huh---nagyot lök rajtam valami furcsa, borongós szédület, a gyomrom felkavarodik. Hoppá! Ez baj. Gyorsan elnyomom, beszaladok a teraszról. Lihegek kicsit, majd gyors tempóra kapcsolok és készülődök. Hosszú nap áll előttem. A nap telik. Telik….fogy…teszem a dolgom, minden ugyanúgy zajlik. Ugyanazok az arcok, hangok, papírok, cselekmények. Mindenki köszön, mindenkinek köszönök. Mosolygok, mosolyognak. Minden olyan, mintha….Csak én tudom, hogy belül szorongok, feszülök és félek. Este lassan teszem a dolgom, figyelem magam. Mi változott? Hol fáj? Próbálom elképzelni a májam, a petefészkem, a méhem, a vérem. Valamint azt az évtizedeken át féltve óvott hormonrendszeremet, amely mindig jól működött. Eddig. Lefekszem, gondolkozom és olvasok. Net, biológia, anatómia….keresem a „szerencsétlen kérdez, orvos, szakértő válaszol” rovatokat. Addig kutatok, míg olyat nem olvasok, amitől megnyugszom. Aztán sötétség, számolgatás egytől százig. Utána vissza…Várom a jótékony bénultságot. Folyt.köv. Esemény után….3 - A „mindenhol ugyanarról van szó” szakasza Reggel víz és kávé. A cigit csak nézem. Munkába menet hallgatom a rádiót. A téma a gyermekvállalás és a tudatos családtervezés. Hazafelé hallgatom a rádiót. A téma azon gyermekek léte és statisztikája, akiket nem a vér szerinti apa nevel. Persze ezt az apa nem tudja. Itthon egyik tematikus csatornára kattintva a megtermékenyülésről látok igazán szemléletes és klassz ismeretterjesztő filmet. Asztaltörlés közben megállok, kezemben a szivacskendővel meredten nézem a tv-t, ahol éppen versenyt úsznak a kis ebihal formájú lények a célig, a nagy, sötét pink gömbig. Tátott szájjal bámulom, ahogy a verseny győztese odaér, erőszakosan ütögeti fejével a falszerű hártyát és egyszer csak kész a lyuk, ahol szépen lassan bekúszik. Az szemem issza a látványt, ahogy villámlásszerű effekteket mutogatnak a megtermékenyülés pillanatáról, mintegy vörös, lángoló tűzgolyóként ábrázolva a megtermékenyült petesejtet. Megrázkódok, a hasamhoz kapok, a szivacs kiesik a kezemből és dermedten állok. Feleszmélek, csatornát váltok. Édes baba tipeg, kedvesen vigyorog, az anyuka, apuka szintén és lelkesen lóbálják a teli pelenkát, amely állítólag sokat elnyel, kibír. Kapcsolok tovább. Terhes vitamin, amit mindenképpen szedni kell, de már a fogamzás előtt, hisz akkor teszek vele igazán jót. Kikapcsolom. Folyt.köv