Esemény után – az első este Papírforma szerinti nyugalom megvásárolva, a bogyó bevéve. Első 3-4 óra….A koncentráció szakasza….„a „nem hányhatsz”-é. Igyekszem elfoglalni magam. Nézem a fürdőben a polcokat. A sampont áthelyezem a hajbalzsam elé, a törölközőket is átrendezem. A zöld volt eddig alul, aztán a kék, sárga, végül felül a fehér. Átpakolom ezt is. Aztán nézem egy teljes percig, majd megállapítom…nem jó. Vissza az egész. De ezzel is elmegy vagy 2 perc. A wc-re nézek és felfedezek az alján, a járólap felett egy sárgás foltocskát. Rohanok szivacsért és letörlöm. Ez is egy perc. Pár pillanatra rá átgondolom, mi van a hűtőben és főzni kezdek. Közben kirámolom a szennyes tartót, ürítem a nadrágzsebeket, kifordítom a zoknikat és elkezdem bepakolni a gépet. Megyek a porszívóhoz. Este 7 óra. Párom néz rám, a tekintete elgondolkodó, de nem szól. Kikapcsolja a tv-t, hisz úgysem hallja a géptől, és olvasni kezd inkább. Elszáll előttem egy légy, utána kapok, aztán….hagyom. Ma nem vagyok gyilkos hangulatban, csak egy esélyt akarok magamnak. Legyen a rovarnak is. Remélem ott belül mélyen, hogy közös a teremtőnk és ítélőnk, talán ez is billent valamerre a pozitív irányba a mérlegen, legalábbis remélem. Nagy fogadalmak fordulnak meg a fejemben, nyomaszt a lehetősége a rossznak, a százalékok a betegtájékoztatón. Közben buzgón, lendületesen húzogatom a porszívót és próbálok nem gondolni másra, csak arra a pár morzsára, mikro méretű falevél darabra és a rovartetemre, ami még reggelről maradhatott a hűtő mellett a sarokban. Elpakolok, teregetek. Majd kigurítom a jóga matracom a kőre, ami még nedves a felmosástól. Elkezdem a szokásos, kopott gerincet karbantartó tornámat. A hasizomgyakorlatoknál mindent beleadok és egy pillanatra bevillan egy kép, ahol már nagy hassal látom magam. Ezt nagyon gyorsan elhessegetem. Folytatom….folytatom…folytatom. Monoton, lassan, egy ütemre…..fel, le…fel, le…fel, le….mintha a világ legegyszerűbb mantrája villanna elmémbe újra és újra…. Egy óra múlva izzadtan és gyorsan verdeső szívvel felállok. Kicsit szédülök. Elrakok mindent, majd az órára nézek. Éjjel van, 11 múlt. A ház csendes, az étel kész, a ruhák tiszták, a testem fáradt. Lefexem…. Folyt.köv….