Eddig azt gondoltam, hogy a hiszti a nők kizárólagos kiváltsága - persze, mint nem túl pozitív tulajdonságként definiálva. Azt gondoltam, hogy a nem, az nemet jelent, és mint egyes erős, érett férfiak fel bírják dolgozni a visszautasítást. De tévedtem. Eszem ágában sincs elveszni itt a feminizmus bugyraiban, mert a hagyományos férfi-női szerepet preferálom (elsősorban), de azért hadd engedtessék meg nekünk nőknek - és remélem beszélhetek talán a többiek nevében is -, hogy nőként kezeljenek bennünket. Nem kezdeném el sorolni mire is gondolok, mert aki tudja az tudja, aki meg nem, annak felesleges is erőltetni. Hadd engedtessék meg nekünk, hogy nem egy kaptafára kezelnek minket, és nem használati tárgyként, amit előveszek, ha van kedvem, ha pedig nincs, akkor ügyet sem vetek rá... Hogy ki miért regisztrált, az az ő dolga. De annyit kérnék, hogy vegyétek már a fáradtságot, és olvassátok már el, hogy kinek milyen igényei és elvárásai vannak, és ne csak az számítson, amit a férfi akar...