Nagyon meleg nyári délután volt. Nem sok kedvem volt kimozdulni a jó hűvös szobából, de tudtam, hogy el kell mennem hozzá. Amióta megláttam, mindig tudtam, hogy egyszer az övé leszek. Úgy éreztem, eljött az idő. Felvettem a legszebb, virágmintás szoknyámat, és csipkés fehér blúzt. Nagy gonddal választottam ki a bugyimat, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek lásson. Leborotváltam a szőrzetemet, csak egy kis csíkot hagytam a hasamtól lefelé. Olyan volt, mint egy lefelé mutató kis nyíl, amely jelezte partnerem számára "az irányt". Felhúztam a bugyit, aztán egy merész gondolattól vezérelve mégis levettem. Elképzeltem, hogy meglepődik majd a férfi, ha rájön, hogy a szoknyám alatt mezítelen vagyok... Jókedvűen tettem meg az utat az erdőig. Igazi turistaparadicsom volt ez a hely, de reménykedtem, hogy ebben a rekkenő melegben nem futunk össze sok kirándulóval. Az erdő belsejében, nem messze a turistaháztól volt egy zöld pad. Ott randevúztunk. Ő már ott várt. Csodásan nézett ki zöldes szerelésében, és elképesztően barna volt. Rám villantotta gyönyörű mosolyát, és azt mondta: - Milyen szépséges vagy, mint egy erdei tündér! Nem tudom honnan varázsolt elő egy kis kék színű virágot, de egészen elaléltam, amikor beletűzte a hajamba. - Szeretlek - súgta a fülembe, és olyan vadul kezdett csókolni, hogy kiserkent a szám sarkából a vér. Amint átölelt, keze mind lejjebb és lejjebb csúszott a testemen. Amint a derekam alá ért, majdnem összeroppantott. - Úristen, micsoda nő vagy te! - kiáltotta, és én gyorsan szájára tapasztottam a számat, nehogy valaki meghallja. Arra gondoltam, kíváncsi lennék, mi játszódik le benne, de azonnal rájöttem... Letépte rólam a blúzt, a pad támlájára dobta, és felhajtotta a szoknyámat. Én vadul lecibáltam róla az ingét és a többi ruháját, és eldobáltam a fűre. Ott állt előttem meztelenül. Látta rajtam, hogy milyen szemeket meresztek. - Mit nézel, édes? - kérdezte, és én alig tudtam megszólalni. - Én, én... - hebegtem, - én még soha életemben nem láttam ilyen óriásit! - böktem ki végül, és hirtelen nevetségesnek tűnt minden férfi, akikkel korábban dolgom volt. - Fantasztikus! - mondtam, pedig akkor még sejtelmem sem volt róla, micsoda érzés lesz... úgy éreztem, átkerültem egy másik dimenzióba. Egészen megfordult körülöttem az ég, kerek tányérnak láttam fejem fölött a fák koronáját. - Ez aztán tényleg kerek erdő! - sóhajtottam, és azt hiszem, abban a pillanatban nem fogta fel, mit is mondok. Azt azonban gondolom megértette, hogy aligha lesz ezután olyan nap, amikor nem akarok vele az erdőben kirándulni...