Szerintem az nagy baj, ha valaki a Maslow piramis alja miatt kezd el itt keresgélni (szeretet és hova tartozás hiánya), mert egy szerető szükségszerűen nem tudja ezeket az érzéseket megfelelően kiszolgálni, és a végén több lesz a sóvárgás és a szomorúság a kapcsolatban mint az öröm. Én ebből a szempontból szerencsés vagyok, hiszen kiegyensúlyozott és boldog házasságban élek, ahol kielégülnek ezen szükségleteim. Bár azokat az embereket sem értem, akik beleragadnak egy rossz házasságba, különféle látszólagos kifogások miatt (pl. gyerek). Nem szoktam siránkozni a múltamon, de ha valami rossz történt velem gyerekkoromban, az leginkább az, hogy a szüleim nem váltak el.Egy gyereknek jobb egyetlen, önmagával koherens és boldog szülővel élni, mint két olyannal, akik között nincs harmónia és alig várják, hogy lábujjhegyen ellépdeljenek a sírig, a nyomorúságaikat magukkal cipelve. Tehát én a Maslow piramis csúcsa, vagyis az önmegvalósítás miatt keresek szeretőt, azért, hogy olyan dolgokat tapasztalhassak meg a szexualitás által, ami a személyiségem és a gondolkodásom egyaránt előre viheti. Egy olyan kapcsolatot, amiben megtanulhatok sokkal inkább Nő lenni, mint amennyire jelenleg vagyok. A párkapcsolatok többségében szükségszerűen kialakul hogy ki a dominánsabb. Az én házasságomban ez úgy alakult, hogy én lettem az irányító. (Klasszikus értelemben véve azt mondanám, hogy én vettem át a férfi szerepeket, de szándékosan nem mondom, hiszen nem tartom „férfi szerepnek” például azt, hogy valaki több pénzt keres, vagy jobban vezet autót.) Lehet, hogy viccesen hangzik ez a kijelentés egy ilyen oldalon, de a valóság az, hogy szeretem, tisztelem és imádom a férjem, és nagyon szeretek mindent, amit ő képvisel. A sokoldalúságát, a kreativitását, a kedvességét, számtalan tulajdonságát, még a "rosszakat" is. Levettem őt a polcról, és örökre megtartom. Ráadásul a legnagyszerűbb apa, akit csak el tudok képzelni. Elképesztően jó dolognak tartom, hogy ilyen bizalmi kapcsolatot tudtunk kialakítani (persze rengeteget dolgoztunk raja), hogy ő tudja… Mindent tud rólam és megérti hogy miért vagyok ezen az oldalon. Ezért is vállalhatom fel magam arccal, mert senki előtt nem kell titkolóznom, és ez nagyszerű, felszabadító érzés. Hiszen amiben nem vagyok jó, amit tanulnom kell, amire vágyom, az egy olyan másik pólus, amit a házasságom törvényszerűen nem adhat meg (véleményem szerint egy kapcsolatban hitelesen csak egy szerepet lehet eljátszani). Tehát Irányítót keresek. Domináns férfit, aki segít megtanítani, hogy milyen az, amikor nem én vállalom a felelősséget, és amikor nem én döntök. Fura, félelmetes perspektíva, talán ezért is vágyom rá ennyire. Egy férfira, aki mindig tudja, merre tovább, akit nem zavar ha rajongok érte. Akinek nem leszek túl sok, aki elbírja mindazt ami vagyok és amit nyújtani szeretnék. Akivel tégláról-téglára építkezve összerakhatunk valami egészen elképesztőt. A szexuális játékok olyan tárházát, amitől az izgalom fémes íze egész nap a szánkban terjenghet. Egy férfira, akit nem riaszt a határtalanság, és mindig mer tovább lépni. Aki a Himaláját tolja elém, nem a Kékest, hogy gyere, mászd meg a kedvemért, itt várlak a tetején. Hát, nem lesz egyszerű, de optimista vagyok....valahol léteznie kell.:)