Azzal kezdem, hogy közel 3 éve fordulgatok itt elő különböző neveken. Hol ezért, hol azért regisztráltam, mikor milyen volt az élethelyzetem. De akárhogy is, mindig visszajöttem. Megismerkedtem számtalan emberrel,olvastam sok élethelyzetet, történt velem ez meg az,de közben mindig olvasgattam a történeteket és be kell valljam, szórakoztatnak. Hogy mindig mindenki házhoz megy a pofonért! Egyben megegyezhetünk, ne legyenek illúzióink, itt ezen a felületen nem fogja senki megtalálni a szeretőjét. Ami itt összejöhet reálisan és össze is jön, azt úgy hívják félrelépés. Még ha többször egymás után, ugyan azzal az emberrel történik is meg. Egy kicsivel több, mint egy egy éjszakás történet. A viszonyhoz több kell. De mindenki nyugodtan próbálkozzon, hátha. Szóval ott tartottam, hogy olvasgattam, olvasgatom a történeteket és vannak köztük kifejezetten jók, élvezetesek, némelyik már szinte gyöngyszem a sok nyavalygás között. Ezer és egyszer leírják, hogy a csúnya férfiak szó nélkül lelépnek, igen, ezek ilyenek, gyorsan cselekednek, fájdalommentesen. Mármint az ő részükről. A nők meg nem válaszolnak a levelekre. Hát igen, mi meg ilyenek vagyunk. Aki nem fog meg egy kicsit sem, arra nem pazarolunk egy karaktert sem. Ez van. Lehet fogni a biológiára. Én már nem itt keresem a szeretőmet, nekem valódi, hús-vér férfi kell. Akit akkor látok kis túlzással, amikor akarok. Ehhez félre kellett tennem korábbi meggyőződésemet és kellett hozzá az itt szerzett sok tapasztalat, hogy igenis azonos településről kell választanunk, ha akarjuk ha nem. Az itt született kapcsolatok sok százaléka azért életképtelen, mert ritkán tudnak találkozni és ha az a találkozás létre is jön, nem biztos, hogy egyezik az aktuális biológiai ciklusunkkal. Magyarán mondva, lehet nincs is kedvünk egymáshoz. De dugni kell, mert most van rá idő. Ne utazzon hiába az a szegény sok kilométert. Borzalmas… De csak ontom itt magamból a sok szót, és még mindig nem tértem a lényegre, amiről írni szeretnék. Az évek alatt kapott sok-sok levél írója között akadt néhány nagyon figyelemre méltó, okos, értelmes, kivételes (nekem legalábbis) ember, akivel pont a fent jelzett probléma, a földrajzi távolság állt közénk és el sem jutottunk a személyes találkozásig, mert minek. Egy valakivel tettem kivételt, de fájdalmas lett a vége. Megérne egy külön történetet. Szóval már egy ideje nem voltam fent, hiányoztak a történetek, az izgalmas emberek, ezért elhatároztam, megint regisztrálok. Nem a szó szoros értelmében vett szeretőt keresem, hanem olyas valakit, akivel értelmesen el lehet beszélgetni a világ nagy dolgairól. Vágytam rá, hogy hátha megint valaki olyan talál rám, mint amit egyszer már átéltem. Ezt meg is írtam az adatlapomon, el lehet olvasni, nem ismételném itt meg önmagam. Tudtam, hogy nem leszek népszerű, nem is ez irányított, marhára nem érdekel a népszerűségi lista, sem a női, sem a férfi oldalról. És imáim meghallgatásra találtak egy rendkívüli ember személyében. Épp ez az, amiért a történteket nem tudom hova tenni. Sok mindenről írogattunk egymásnak, magázódtunk végig, ez nekem nagyon tetszett, volt benne azért valami fojtott erotika, annak ellenére, hogy az elején közöltem, én nem kívánom a személyes találkozást sohasem, nem szükséges közölni valós nevet, nem kérek fotót és ő sem várjon. Úgy tűnt, maximálisan egy húron pendülünk, már-már úgy éreztem, ez bizony túl szép, hogy igaz legyen. Alkotó emberről (is, mindamellett, hogy egy nagyon tiszteletreméltó hivatása van) lévén szó, átküldött nekem pár kisebb novelláját, olvasgassak és véleményezzem. Hogy ez most figyelmetlenség vagy szándékos volt, nem tudom, de az egyik novellájánál, amikor letöltöttem, ott volt a szerző neve. Csajok és pasik, na, most mindenki tegye a szívére a kezét! Melyikünknek nem jutott volna eszébe, hogy a gugliba beüsse! Na ugye! Hát azt hittem, lehidalok, amikor kihozott millió találatot! És még fészbukja is van! Tiszta hawaii… Korábban azért már tett egy-két célzást, sőt konkrétan megírta, hogy mivel foglalkozik, hol lakik, mi a valós keresztneve, szóval kétség sem fért hozzá, hogy akit látok, akiről olvasok, aki egy bizonyos körben a number one, minden ehhez kapcsolódó média felületen megtalálható, ez bizony ő, az én titkos levelező partnerem. Becsületes nő lévén, ezt én azon melegében meg is írtam neki, hogy rátaláltam, erősítsen meg ebben. Bár a korábbi elhatározásommal szöges ellentétben állt, de a tisztesség úgy kívánta, hogy akkor én is felfedjem magam, megosztottam vele a fészbukomat. Biztosan valami neki nagyon tetsző dolgokat látott, mert onnantól kezdve felgyorsultak az események és erősen eltolódtak a szexualizáció témája felé. Csupa olyan dologról esett szó, amiről nem akartam korábban beszélni. De ebben is összhang volt. Ő találkozni szeretett volna minél hamarabb, én ugyan nem zárkóztam már el, de eltoltam valamikor a jövő év I. negyedévére. Hülye vagyok? Nem, nem vagyok. Aztán úgy adódott, hogy én a közelében jártam és ha már arra megyek, megírtam neki, esetleg összefuthatnánk egy kávéra. Gondoltam, essünk túl azon az első találkozáson. Ő ennek roppant módon örült. Amikor folytak az egyeztetések, valami olyan dolgot írhattam, ami neki nem nagyon tetszett, bár megjegyzem, erősen félreértette. Reggel arra ébredtem, hogy az alábbi üzenetet küldte nekem (nem szó szerint, tudom, hogy ő is olvassa): ” Kedves Kate, éjjel sokat gondolkodtam. Ha valami nagy autóval, kifejezetten BMW, Mercedes vagy Audival jön, akkor ne szervezze át a programját, ne jöjjön. Kérem, mondja azt, hogy nem ilyen autóval jön. Ha kíváncsi a miértekre, e-mailben szívesen megírom. Csókolom a kezét! G.” Hát, nemigen jutottam szóhoz, hogy mi van? Nem tök mindegy, hogy mivel megyek, nem tök mindegy, hogy hogyan nézek ki, hány kiló vagyok? Hiszen megbeszéltük az elején, semmilyen külsőségre nem hajtunk, csupán szellemi viszony lesz közöttünk! Csak halkan jegyzem meg, én bizony egy szóval nem írtam meg neki, azóta sem, hogy tulajdonképpen milyen autóval mentem volna. Egyszerűen a tény volt sértő számomra. És a legnagyobb baja utána az volt, ahogyan én erre reagáltam. Mit várt, majd kérdezgetem, hogy ó, hát ki bántotta, nagy csúnya emberek jöttek ilyen autókkal, vagy mi? Persze, hogy megsértődtem! Annyit írtam, hogy akkor nem megyek, számomra ez nem indok. Azt már csak gondoltam, hogy mi van, ha nem derül ki, csak ott szembesül vele, velem, akkor sarkon fordul és ott hagy? Vagy belefolyt a Tiszába? Egyszerűen nem értem, mi történt vele! Én írtam neki, hogy ugyan az az ember vagyok, akinek korábban ezt meg az írta, és aki korábban neki azt és azt írta, akivel megbeszélt komoly és fontos dolgokat. A világnézetem nem változik egy autó miatt! Az csak egy kocsi. Azóta is váltottunk, váltunk leveleket, a helyzet egyre rosszabb. Sértő és bántó dolgokat ír, egyszerűen leírt. Pedig nem is tudja, valójában milyen autóval mentem volna. És nem anyagi oka van annak, amiért ez a fóbiája van. Az nem probléma neki, nem csinál belőle elvi kérdést, hogy szó nélkül csalná és csalta a feleségét. Az simán belefér. Tegnap azt írta, ha találkozni akarok vele, akkor menjek busszal. Ezek után dehogy akarok vele találkozni! És még ő a szomorú. Én meg csalódtam. És ez is a hibám, hogy megsértődtem és csalódtam. Idáig ennek ellenére ragaszkodtam hozzá, mert ilyen jó levelezőpartnert nemigen fogok találni, de rá kellett jöjjek, ha nem akarom tovább olvasni a rejtett lenézését, akkor hagyni kell ezt az egészet. Én csak egy értelmes, érzelmes nő vagyok, aki a férfi párját keresi…