elrejtetted a Tüzet az ostoba álmokat a mindent elsöprő vad vágyakat ne égessenek ne pusztíthassák el a nyugodt unalmas hétköznapokat elrejtetted a Tüzet de kioltani nem tudtad nem merted nem is akartad meghalsz ha nem parázslik a lobogás reménye éltet téged is elrejtetted a Tüzet és most egyre erősebben izzik lángokat nevel belülről éget el nem zárhatod örökre magadba de félsz ha kiengeded túl erősen tombolna megrémít a lobogás félsz hogy elégsz elhamvadsz a saját tüzedben elrejtetted a Tüzet és mégis ez a tűz éltet ez a tűz irányít megtennél bármit csak lobogását másban is érezd feláldoznál bármit nem bánnád bárhogyan is éget annyira vágyod a lángokat nem hagy nyugton a gondolat kell a Tűz a szabadon lobogó kell a Tűz az égig felcsapó kell hogy égessen kell hogy fájjon amikor átölel kell hogy elhamvadj a parazsán és nem kell szánalmas kegyelem kell hogy a kín gyönyörré váljon kell a feltörő sikoly a szádon kell hogy perzseljen örökké kell hogy érezd az izzást kell hogy megsemmisülj nem kívántál még így mást kell hogy a Tüzed másban is lobogjon kell hogy égő áldozatod boldogságot adjon