ne várj tovább! tüzek lobognak ne várj tovább! az izzás már kevés égni kell most! elhamvadni akár tüzet gyújt benned minden égető érintés miért reszketsz? a félelem még megbújik benned valahol miközben tested már a szabaduló vágyról dalol minden mozdulatunk egymásba fonódik minden tiszta szavunk suttogó sikollyá oldódik megszűnik a külön vált létezés átka elég volt! eleget vártunk már az egyesülés mámorára érints meg Te is! ne törődj semmi mással minden más hazugság a szó a remény a vágy és még a szerelem is tűz kell most! vadul égni kell! tested a testemhez közel Te is tudod már nem baj ha elveszel önmagad nem őrizheted meg a féktelen lobogásban megszűnsz feloldódsz a lüktető harmóniában anyagtalan ritmussá leszel az örök létezés hulláma fut át testeden azért ölelünk hogy a kettőből egy legyen nem számít ha fáj nem számít ha kegyetlen nem számít ki volt már most Te vagy most Én vagyok az Egyetlen örvénylő kéj vagyunk teremtő erő így formálódik a Mindenség az Egy sokkal több mint a kettő ki vagy? nem tudom... ki vagyok? nem tudod... de ölelésünkben újjá született az Élet megtisztult a Világ a szeretet újra élni kezdett a szerelem ismét gyöngéd lett egy mindent elsöprő minden gátat széttörő esztelen és dühöngő egyesülés után