Gyakran van hogy írunk valamit Viszockij vagy Cserhalmi stílusában és közben arra vágyunk hogy a választ és az általa kiváltott élményt Szécsi-Domján vagy Paul Mccartney világában kapjuk meg. Én mondjuk elolvasom az adatlapot vagy a posztot figyelmesen és megpróbálom elképzelni milyen lehet az illető milyen személyiséget takarhat az a kevés ami az írásából átjön.Korábban sokat próbálkoztam olyan belépőkkel hogy "úúú de gyönyörű vagy"meg körbenyálaztam az adatlapot és rendre semmi válasz.De ha a tanulmányozás után finoman belekötök valamibe az adatlapon vagy a poszton(na jó,csak ésszel "de hülyeséget írtál köcsög"erre nem biztos hogy jön válasz)arra bezzeg mindig érkezik válasz.És ez nekem egy jó jelzés arra hogy elindítsak egy levelezést.Mert szeretem ha egy nőben van némi ellenállás.Az izgató,és elindul egy játék.Szeretem ha évődik velem,ha nem rakja ki egyből az "árut"mindig csak villant belőle valamicskét utalásokat tesz amire persze én -rendes alfahímként-egyből ugrok és nyomulni akarok.De akkor visszavonja vagy az orromra koppint hogy ne tovább.Akkor én elbizonytalanodom "vajon túl rámenős voltam?".És akkor picit gyötrődöm most hogyan tovább és akkor szelíd visszafogott leszek és akkor lehet hogy ebből csak barátság lesz és akkor megint villant valamit, célzást tesz és akkor kezdődik az egész elölről én megint nyomulok esetleg megsértődik egy darabig nem ír én meg vívódok hogy akkor most vége?És egy picit kétségbe esem.És akkor egyszer csak megjelenik és újra ír és én újra önfeledten boldog vagyok,talán mégis kellek neki és akkor csipogok,csevegek és rettentően örülök hogy válaszol és most már nagyon ügyelek hogy úriember legyek szigorúan csak hétköznapi témák semmi cinkbe rántási kísérlet és nem baj ha csak barátok leszünk örökre csak ne tűnjön el még egyszer,ne veszítsem el még egyszer.És akkor jön a kegyelemdöfés... "Hogy akkor most akarok valamit vagy sem?"És én teljesen kész vagyok erre már nem tudok mit lépni...És akkor egy életem egy halálom:Találkozunk?És találkozunk és persze ugyanezt még egyszer eljátsszuk személyesen,és lesz ami lesz én megcsókolom...És csoda történik nem rántja el a száját, sőt... És akkor minden megérte.A rengeteg várakozás,a kétségbeesés,de legfőképpen az hogy nem adtam fel. Hát...ilyen is van. Vannak nők akik ha nős pasival akarnak levelezni,kiírják az adatlapjukra hogy nős pasik ne írjanak. :-)