Az egyik történetet olvasva megakadt a szemem a következő mondaton: "Család és feleség mellett miért van szükségük a férfiaknak még szeretőre is?" Én ugyan a jelenlegi helyzetemben nem érzem magam találva, mert egyedülálló vagyok - és most már az egyszerre csak egyet elvet vallom -, de voltan nős is sok-sok évvel ezelőtt, és emlékszem mikor még.... Hát nagyjából ugyanazért, mint a nőknek család és férj mellett, de azért vannak kis különbségek. Erre a következtetésre persze férfiaggyal jöttem rá, mert nekem ez van „kéznél”, mindjárt a nyakam és az egyre gyérebb hajam határolta terület között. Leegyszerűsítve: valami hiányzik az ember „normális működéséhez”. Ha teljesen ki szeretnénk vesézni a témát, akkor már regényt kellene írni, ahhoz meg se tehetségem, se időm nincsen. Egyébként is, rengeteget és rengetegen írtak már erről. Remélem senki sem veszi „visszavágásnak”, hogy Ti Nők sem vagytok sokkal különbek nálunk, merthogy a szeretői viszonyhoz azonos számú nő is szükségeltetik a férfi mellé, de ez csúsztatás lenne. Mert a statisztikák szerint nagyobb számú férfi „osztozik” (többnyire nem egy időben) kisebb számú nőn. Azért az agyam sem teljesen férfiagy. Ahogy öregszem egyre inkább kezdek női aggyal is gondolkozni. Azok a dolgok is fontosak lesznek, amik a nőknél alapból megvannak, mondhatnám úgyis, hogy "gyári"felszereltség. Mondok egy példát: rájöttem (nem könnyen), hogy az előjátéknak az egyik szeretkezéstől a másikig kell(ene) tartani, függetlenül a közben eltelt időtől. Amerika felfedezése az én felfedezésemhez képest semmiség. Akkor nézzük meg ki (mi) a bűnös abban, hogy a férfiak gyárilag hűtlenebbek (?) mint a nők. Először is, ki kell iktatnunk minden olyan tényezőt, ami félrevinné a vizsgálatunkat.. Itt van mindjárt Isten és a teremtés. Ha benne hagynánk már be is fejezhetnénk. Ő akarta így és kész! Reklamációnak helye nincs! Mondom ezt úgy, hogy római katolikusként neveltek és még bérmálkoztam is. Nincs más magyarázat rá, minthogy az evolúció formált minket ilyenné. A nőket meg olyanná (nagy szerencsénkre). Figyeljük meg az élővilágot, a növényeket, az állatokat, hogy sokszor milyen furfangos (olykor véresen erőszakos) módon biztosítják a faj fennmaradását. Az ember sem marad le ebben az evolúciós versenyben. Végül is állatok lennénk mi is. Most nem a kocsmákból hazatántorgókra és társaikra gondolok, ők még inkább azok. A lényeg, hogy a férfi kis befektetéssel szaporodó „állat”. Pár perc (másodperc) alatt képes utódot nemzeni, aztán a nő oldja meg a többit. Hordja ki, szülje meg, nevelje fel... Szerencsés esetben ez alatt az idő alatt mellette marad a „tettes”. Olvastam valahol egy találó példát. Arról szólt, hogy egy lakatlan szigeten van tíz férfi és egy nő. A faj fennmaradására ebben az esetben igen csekély az esély. Egyrészt a férfiak egymást eltaposva akarnak az egy szem nővel párosodni, másrészt ha sikerül is valamelyiküknek túlélni a harcot, akkor is sokat kell várni az utód megszületésére. Ha ellenben 10 nő és egy férfi a felállás , akkor, ha bírja a „strapát”, egységnyi idő alatt szerencsés esetben tízszer annyi utód születhet. A férfi programja pedig az, hogy minél többször, minél több helyen próbálkozzon szaporodni. Tudom, ez nagyon rideg, érzelemmentes megközelítés, de ez van. Az már más kérdés, hogy az embernek azért tudni kellene uralkodni az ösztönein (férfinak nőnek egyaránt), de ezen a téren még van tennivaló. Odáig már eljutottunk, hogy nem mindig az utód létrehozása a cél. A fogamzásgátlás elterjedése óriási mértékben átalakította a párkapcsolatokat, és csak megtippelni lehet, hogy ez hogyan fog kihatni a fajunk minőségére. A nyugati típusú civilizációkban érthető okokból egyre kevesebb gyermeket vállalnak, míg máshol óriási a túlnépesedés, és ez a nem is olyan távoli jövőben hatalmas problémákat fog okozni. Ennek a jeleit már ma is láthatjuk. Ugye jó messzire jutottunk az eredeti kérdéstő? Van két személyes példám, hogy még érthetőbb legyen. Az egyik velem történt, a másiknál jelen voltam. A közelmúltban volt egy nagyon fiatal barátnőm. (Hozzám képest meg különösen.) A reggeli találkozásaink után kocsival vittem vissza. Aki rutinos vezető, annak már nem kell folytonosan a forgalomra koncentrálni, nézelődni is van ideje. Én is, mint minden egészséges férfi, megnézem a látómezőmben felbukkanó embereket, többnyire persze a nőket. Egy igen csinos lányt vettem észre, csak úgy vonzotta a tekintetemet. És akkor valami elindított bennem egy gondolatsort. Spirituálisan fogalmazva megvilágosodtam. Te teljesen hülye vagy, mondtam magamban. Itt ül melletted egy hamvas arcú szépség (hogy a többi paraméterét ne is említsem), normál esetben még az is csodaszámba menne ha szóba állna veled, akinek te voltál az első az életében, és nézd meg mit csinálsz! És akkor elszégyelltem magam. Tudom, hogy a rajtam és a többi férfin is futó program csinálta, de mégis... A szerelem az, ami ezt a programot ideiglenesen felfüggeszti. Ilyenkor mindenki más "nemtelenné" válik számunkra és csak a Nagy Őt látjuk. De többnyire az sem tart tovább 1-2 évnél és szeretetté szelídül. A szervezetünk intelligenciája működésbe lép, mert a pozitív stressz is károsan hat a működésünkre. Aztán ha a szerveztünk nyugalomba került, kezdődhet minden elölről... A másik esetnél egy barátomat vittem haza. Hozzá kell tenni, hogy bigott vallásos család az övék. Sok gyerek, televíziójuk nincs (ami néha nem hátrány, amilyenek a műsorok) az Istentiszteletek központi helyet töltenek be az életükben, kocsijuk sincs. Sokszor segítek is nekik kisebb-nagyobb gondjaikat megoldani. Egyszer azt találták mondani, hogy ateista létemre keresztényi módon élek. Hát, ez azért enyhe túlzás volt a részükről, de meghagytam őket ebben a meggyőződésükben. Látom ám a szemem sarkából, hogy a barátom is lopva a nőket nézi velem együtt. Hát, a program bizony rajta is fut. Azt gondolom, ha nem így lenne, már kihaltunk volna és nem lenne ez az oldal sem, hogy erről elmélkedjünk. Egyformák vagyunk, csak van, aki elfojtja és nem engedi, hogy az "ördög " úrrá legyen rajta. Soha nem csalná meg a feleségét, ahogy a felesége sem őt. Az már más kérdés, hogy rendszeresen beteg az egész család, mert az elfojtás legyengíti az immunrendszerüket. Talán erről is írok majd egyszer, hogy hogyan függ össze a kettő, és beszámolok a személyes „élményeimről” is egy (hasonlóan vallásos) hölggyel kapcsolatban. Mellesleg hamarosan véget ér az önkéntes „száműzetésem” (a sok munka miatt kellett), vagyis újból előfizetek egy hónapra. Így ha valaki nem bírja visszafogni magát, nyugodtan megírhatja a véleményét ezzel vagy az előző írásaimmal kapcsolatban, még pénzbe sem kerül neki. Senki ne fogja vissza magát. Elviselem a kritikát. Engem nem lehet megsérteni, csak éles, vagy súlyos és kemény tárggyal, például baltával. Azzal viszont nagyon.