A cím kicsit megtévesztő lehet, mert ez valójában a negyedik része annak amit meg szeretnék osztani ezzel a közösséggel. Csak jelezni akartam, hogy tízig egész jól el tudok már (még) számolni, csak ritkán hagyok ki egy -egy számot. A harmadik rész már több mint egy hete fel van függesztve, egyelőre nem publikus. Még nem tudom hibáztam-e, s ha igen, miben. Minden esetre várom az elbíráló(k) válaszlevelét. Ha megérkezik, korrigálom esetleges tévedésemet. Íme a negyedik rész, szintén rendhagyó (úgy értem ezen az oldalon rendhagyó) megközelítésben. Én, ha még nem tűnt volna fel, az okokat keresem. Az okozatot nem kell, azt nap mint nap megtapasztaljuk. Hol romlott el? Ki hibázott? Vajon mindnyájan hibásak vagyunk? Manapság sokan érezzük úgy, hogy az emberiség életében - a természeti népek kivételével - valami (reméljük nem végzetesen) elromlott. Ennek fő okaként a női princípium elnyomását említik a kutatók, ami (különösen az utóbbi kétezer évben) lehetővé tette az egó számára, hogy a kollektív emberi pszichében abszolút fölényre tegyen szert. Természetesen a nőknek is van egójuk, de az egó a férfi formában könnyebben lel táptalajra, és ott gyorsabban is nőhet, mint a női formában. A nők ugyanis kevésbé azonosulnak az elméjükkel, mint a férfiak és szorosabb kapcsolatban állnak a belső testtel és a szervezet intelligenciájával. Nyitottabbak, érzékenyebbek, és nem kis szerencsénkre jobban ráhangolódnak a természet világára. Ha bolygónkon a férfi- és női energiák egyensúlyát nem borították volna föl igen durván, akkor az egó növekedése jelentős mértékben korlátozódott volna. Nem üzentünk volna mára háborút a természetnek, és nem idegenedtünk volna el ily totálisan a Létünktől. Pontos számokat nem ismerünk (mert nyilvántartást nem vezettek), annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a „szent inkvizíció”, a Római Katolikus Egyház alapította intézmény – mintegy háromszáz éves időszakban – három és ötmillió közti számú nőt kínzott és ölt meg, hogy elfojtsa az eretnekséget. Ez az emberi történelem egyik legsötétebb fejezete. Könnyen találtak okot ahhoz, hogy boszorkánynak kiáltsák ki, majd megkínozzák, és máglyán elégessék a nőket. A szent feminint démoninak nyilvánították, és emiatt a női princípium szinte eltűnt az emberi létélményből. A nők státusza a „gyermekek kihordója” és a „férfiak tulajdona” funkcióra redukálódott. Hozhatnánk példákat a mai magyar valóságból is, hiszen azt „testközelből” ismerjük. Hányan „birtokolják” vagy szeretnék birtokolni a nőt. Így aztán a férfiak irányították a világot, ami aztán totálisan kibillent az egyensúlyából. A többi már történelem, vagy inkább: az őrültség kórtörténete. Vajon ki a felelős a női princípiummal szemben eluralkodott félelemért, amit leginkább kollektív, akut paranoiaként jellemezhetünk? Mondhatnánk: természetesen a férfiak. De akkor mi a magyarázata annak, hogy a kereszténység előtti, például a sumér, az egyiptomi és a kelta civilizációkban a nőket megbecsülték, és a női princípiumot nem félték, hanem mélyen tisztelték? Mi az, aminek a hatására a férfiak hirtelen fenyegetve érezték magukat a nőitől? A bennük élő, fejlődő egó, amelyik tudta, hogy csak a férfi formán keresztül tudja teljesen irányítása alá vonni a bolygónkat, és ehhez a női formát hatástalanítania kell. Az idők folyamán az egó a nők többségét is hatalmába kerítette, bár bennük sohasem tudott olyan mélyen gyökeret verni, mint a férfiakban. Néhányat azonban fel tudnánk sorolni, azt hiszem. A szent feminint, mivel az elfojtatott, sok nő érzelmi fájdalomként éli meg. Az valójában a fájdalomtestük részévé vált azzal a felhalmozódott fájdalommal együtt, amit a nők az évezredek alatt a gyermekszülések, a megerőszakolások, a rabszolgaság, a kínzások és az erőszakos halálesetek kapcsán elszenvedtek. Mivel a nőknél az egó sohasem gyökerezett nagyon mélyen, ezért náluk gyorsabban veszít teret, mint a férfiaknál. Hát itt tartunk ma. Van hát kiút ebből a rémálomból? Bizonyára mindenkinek lennének tippjei a megoldásra. Úgy vélem az emberi tudatosság növelése vezethet el a változáshoz, de mint tudjuk, a fejekben a legnehezebb rendet teremteni. Csak becslések vannak, hogy a családon belüli erőszaktól mennyien szenvednek manapság is. Hány nőt erőszakolnak meg nap mint nap, és nem kevés a szexuális indíttatású bűncselekmények száma sem. Remélem, hogy azok a férfitársaim, akik itt vannak, ezt a fájdalomtestet nem hizlalják tovább. Én sem teszem.