Ezen az őszi délutánon amikor erjedő must szagát hordja a szél s a levelek sárgán, vörösen zölden hullnak a fákról még ragyog a nap s hunyorgat az ég csoda-kékje szobánk lázas bútorai között száz karral ölelnélek térdelnék öledig emelkedve feszes csípődet átkarolva bizsergő asszony tested felajzott vágyakkal magamhoz vonva suttogva neked halk imámat hogy szeress sokáig hogy tedd szét nekem a lábad hogy száz csókkal csókolnám édes szádat és öled kéjtől nedves bozontjait s ha feltámadna benned is a vágy nem hallatszana más szobánkban csak a lüktetésünk ahogy egymásba verődik testünk lázas ziháló meztelenségünk