Nevezhetem szerelemnek, az is volt. Én sosem szerettem a szorosabb kötődést, sokszor megégettem már magam. Aztán ő a képbe került egy másik társkeresőről. Idősebb volt, akkor azt hittem, hogy csak 13 évvel. Épp egy viszonyban örlődtem és egy vita után válaszoltam neki. Felhívott, beszélgettünk, felvetette, hogy találkozzunk. "Csakazértis", büszkeségből és sértettségből, elmentem. Teljesen más volt az arca élőben, mint a képeken. Előtte sosem volt idősebb partnerem, így kissé furcsa volt a szituáció. Már fülig érő szájjal köszöntött, csillogtak a szemei.Beszélgettünk, kb. egy méteres távolság volt köztünk. Közelebb lépett pár perc után és megsimogatta az arcom. Felocsúdni sem volt időm, már a szája az ajkaimon voltak, a nyelve pedig a számban. Na ekkor jött az áramütés. Világ életemben szerettem csókolózni és mindig sokat elárult a csók minősége/mélysége a lehetséges folytatásról nekem. Vele annyira jó volt. Mintha mindig is így éltünk volna, csókban összeforrva. Ugyanaz a ritmus, ugyanaz a technika, ugyanaz a szenvedély. Ritkán engedek közel magamhoz teljesen bárkit is már az első randin, de neki megadtam mindent. Olyan tűzzel ölelt, hogy teljesen logikus lépés volt. Szexeltünk már az első találkozás első negyed órájában. Olyan hévvel ragadott magával, hogy az hihetetlen volt. Utána még sokat beszélgettünk, de én elkönyveltem magamban, hogy ezt talán nem kellett volna ilyen hamar meglépni. Fogta a kezem, simogatta, a kézfejem puszilgatta. Mintha mindig is az övé lettem volna. Az elválásunkat követően madarat lehetett volna fogatni velem. Tökéletesen pont az a férfi volt, akit kerestem, már ami a vérmérsékletét illeti. A korkülönbség miatt a kapcsolatunk elején sokat örlődtem azon, hogy mit tegyek. Főleg amikor kiderült, hogy nem merte elsőre bevallani a tényleges korát. Nem 42 volt, hanem 45. Én viszont 29. Mégis annyi pluszt adott, hogy képtelen lettem volna nemet mondani neki és különben kit érdekel?! Akkor már így voltam vele.. Pedig az elején kikötöttem, hogy nekem nem kell kapcsolat, én nem akarok érzelmeket (nem akarom, hogy újra fájjon), csak azt szeretném ha kellemes időtöltésre lelnénk egymásban. Ezt viszont ő megtagadta tőlem. Kellek neki, de csak úgy, ha nincs mellette más és hagyom, hogy ha úgy alakul, szerethessen. Nagyon féltem, de nagyon jó is volt vele. És hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól az örökös udvarlása, kedvessége, udvariassága, cirógatásai. Érzelmek voltak, nagyon mélyek. Nagyságrendileg egy hónap telt el a kapcsolatunkból, amikor az egyik szeretkezésünk alkalmával a számba suttogta, hogy szeretlek. Emlékszem, szorosan öleltem, de elfordítottam a fejem, hogy ne lássa, hogy folynak a könnyeim. Addigra már én is belevesztem teljesen. Az első évben nagyon sokszor nálam találkoztunk, a szex millió és egy fajtáját kipróbáltuk együtt. A második évben már mélyült minden együttlét. Hetente tudtunk egyszer találkozni. Teljesen mindegy volt, hogy hol vagyunk. Lakáson, autóban, búzatábla szélén, parkolóban, mi mindig egymáséi lettünk. Isteni dolgokat kaptam tőle és nagyon sok új dolgot tanultam. Leginkább a saját szexualitásomat éltem meg. Sosem szerettem még így a testem, mint ebben az összesen 4 évben, amíg együtt voltunk. Most, 33 évesen, sokkal több tapasztalattal kezdtem újra partnert keresni. Igen, újra keresgélek. De már inkább az idősebb korosztályhoz ragaszkodom...talán túl sok jót kaptam tőle. (Idén volt 49). Ez a 4 év lezárult. Életem egyik legszebb szakasza volt és örökké hálás leszek a Jó Istennek, hogy megismerhettem ezt a férfit. Békével váltunk el egymástól. Rengeteg körülmény játszott közre abban, hogy nem folytatjuk. Talán egyszer azt is elmesélem majd, Mindenesetre ezt most így jól esett kiírni magamból.:) Köszönöm, hogy "meghallgattál"!