Hideg téli este van, az utcát finoman beborítja a hó. Egész nap az estét vártam, hogy végre hazaérj és velem legyél. Az elmúlt napokban színte minden játékunk előtérbe került, én valahogy mégis folyamatosan vágyom a figyelmedre, az érintésedre, a hatalmas vastag farkadra, a játékainkra, a kívülállók számára már már ijesztően perverz fantáziáidra. De a ma este valahogy más. Ma azt akarom, hogy ne a testem, hanem a lelkem hajtsd igába. Ma az igazán férfias, Domináns, leigázó, mégis kedves, törődő, legdrágább kincsével porcelán babaként bánó énedre van szükségem. És te ezt tudod. Már amikor belépsz az ajtón forrón csókolsz és hosszasan ölelsz. Gyorsan letusolsz, közben elmeséled a napodat és , hogy alig vártad már, hogy ismét velem lehess. Tudod, hogy én már tusoltam és előkészültem neked, így a szobába megyünk. Leülsz az ágyra és már kapom is az első utasításodat- vetkőzz!- Gyorsan szabadulok meg a pólótól és a tűzpiros tangámtól. – Ülj ide elém, nekem háttal- vággyal teli izgalom lesz urrá rajtam, mert azonnal a fejembe tódulnak a múltkori együttlétünk emlékei. Tudod... és én is tudom, igen, ma este erre van szükségem! Kéjre, érzésekre, kéjes fájdalomra, arra hogy minden porcikámon uralkodj. Amíg ez végigcikázott az agyamon, természetesen nem tétlenkedtem, közelebb lépek, finoman megsimítalak, te pedig kecsesen az öledbe fordítasz és forrón a nyakamba csókolsz, miközben kezeid már az oldalam simítják, ügyelve, hogy a mellemhez ne érj hozzá. Fel és le... egészen végig a combomon, majd vissza fel, de most már finoman ráfonod ujjaid a mellemre. Mutató és hüvelyk ujjad közé veszed az érzékeny bimbómat, finoman rászorítasz, épp csak kéjt okozva. Finoman játszol velük, élvezed a belőlem felszakadó sóhajokat és azt ahogy megfeszül a testem minden apró mozdulatodra. – Élvezd. Az enyém vagy.- A Tiéd vagyok.... és ezt mindketten tudjuk... jobb kezed észrevétlenül siklik fel a nyakamra és szorítani kezded. Tudod, hogy ezt imádom. Imádom ahogy teljesen leigázol... szorítod a nyakam, érzed ahogy a testem ellazul, közel az ájulás határa, de hogy tovább tolhasd ezt a határt és a bennem feszülő vágyat, erőssen megszorítod a mellbimbóm, ezzel visszarántva kissé a valóságba. Tudod hol a határ, engedsz nyakam szorításán, testem remeg, nincs uralmam felette. Ahogy testem remegése csillapodik, és elmém visszatér hozzád, ölelő karjaid közé, ismét lecsapsz. Kezed újra a nyakamon, érzem erősödő szorításod. Uralod a testem- lelkem- akaratom. Más helyzetben ellenállnék, szemtelenkednék, te pedig az ostor harapó szálaival rendre intenél, de most ez teljesen más. A puszta kisugárzásod hatalmat ad felettem és nem ellenkezek. Kéjmámortól reszketek, a puncimból pedig patakokban folyik izgalmam bizonyítéka. A vágy, hogy magamban érezhesselek egyre erőssebb, kiszolgáltatottságom pedig számodra is igen izgató, így a következő szorításnál vastag farkaddal tövig nyomulsz belém. Forró, lucskos puncim körül öleli a farkad. Lassan húzódsz kijjebb, majd ismét határozottan belém vágódsz. Így folytatod, mert tudod, hogy ezzel is vissza rántasz az ájulás határáról és mégjobban felkorbácsolod a vágyat bennem. Folyt. köv....