Van egy lány az életemben, akit már 8 éve ismerek, s azóta tart egy fura játék közöttünk. 18 évesen ismertem meg. Gyerek volt még. De nagyon szép gyerek. Első ránézésre elhatároztam, hogy NŐT faragok belőle. Ő elhatározta, hogy megszerez magának, mint ezt később bevallotta. Valamiért nem gerjedek szexuálisan a 18 éves lányokra. Na nem a korukkal van a gondom, mert ekkorra már nagyon szépek és kívánatosak, ezt be kell lássam, csak valahogy én jobb szeretem, ha már agyban is NŐ egy nő, s nem csak testben. Nos... ott tartottam, hogy felvetük az egyik cégemhez call-centeresnek. Megdöbbentem, mennyire szép, s igyekeztem valamilyen formában kapcsolatba kerülni vele. Ez eltartott egy ideig, amíg létrejött, de létrejött. Egy pár évig csak beszélgettünk. Aztán szorosabb munkaviszonyba keveredtünk, s barátok lettünk. Ekkor kezdtem nem csak kedvelni, de tanácsokkal is ellátni. Meg segítettem is sok dologban neki, hogy elérjen bizonyos célokat. Legyenek azok személyes célok, vagy valamiféle szépülést, nőiesedést jelentő események. Teltek az évek, s egyre izgalmasabb flörtölések lettek közöttünk. De...semmi szexuális kapcsolat, csupán baráti beszélgetések. Néha éjszakákba nyúlóan. Nos, a minap, egy buliba együtt mentünk. Épp távol voltunk otthonunktól, s azonos szállodában laktunk. A buliban egy igen szép, csínos lány is csapódott a közvetlen társaságunkhoz (kb 14 fős társaság voltunk, s ebből lettek időközönként kisebb csoportok, mint ahogy általában szokás ilyenkor). Nekem nagyon bejött a lány, s azt hiszem, én is neki. (Ez később elég egértelmű lett.) Nos, ez a bizonyos régi barátnőm ekkor elég furán kezdett viselkedni. Van neki párja, és SOHA nem volt közöttünk semmi, de mégis, nagyon féltékennyé vált. Meglepődtem, s nem is igen tudtam mit kezdeni a helyzettel. Na jó, nem is akartam. Tetszett, érdekes volt :) Nem engedte, hogy ezen új lánnyal kettesben maradjak..de azért megoldottuk 2 percre, s odaadtam neki a szállodai kulcsomat, megadtam a címet s megkértem, várjon rám. Ő egy idő után elköszönt, s egyedül távozott. Ekkor régi barátnőm kissé megnyugodott, de már nem ereszett. Senkivel nem beszélhettem, s végül haza kellett vigyem. És ekkor jöttem rá, hogy nem akarok vele lefeküdni. Sem most, sem később. Pedig, 8 éve készítem, s formálom olyan nővé, amilyet megálmodtam magamnak, s olyan is lett. Mégsem akartam. Sokkal inkább az új csaj járt az eszemben, hogy vajon tényleg a szobámban vár-e rám? Fura érzés volt. Ezt érezte is, mármint, hogy nem akarok vele lefeküdni, s ettől csak még jobban közeledni próbált. Elég nehezen tudtam csak lerázni. A szobájába kísértem, s elköszöntem tőle. Azt hiszem, sikerült nem nagyon megbántanom, de hát ilyenkor ez gyakorlatilag lehetetlen, nyilván nem esett neki jól. Az estém további része csodásan sikerült, az új lány várt a szobában, meztelenül az ágyban, pezsgőzve... Mégis..valahogy nem tudom hová tenni ezt a döbbenetes felismerét, hogy "elkészítettem" álmaim nőjét, s mire kész lett, ráuntam. Pedig meg sem kóstoltam... Talán, nem szabad sokat várni a pillanatra. Talán ez a tanulság. Ott és akkor kell meglépni ami megléphető, mert később már nem lesz hozzá "pillanat varázsa"...