Reggel úgy pattant ki az ágyából, mint akit villámcsapás ért, pedig csak álmából ébredt és rögtön beléhasított a tudat, hogy ma szombat van és a rég várt kedves érkezik haza a távol messziből.....miközben zuhanyozott már a vacsora menüje járt az eszében...vásárlás, takarítás és készülődéssel telt a nap. Százszor elképzelte, megfogalmazta magában, mivel és hogyan fogadja rég látott kedvesét. Visszagondolt az utolsó együtt töltött éjszakára, vad csókokra, ölelésre és a vágyak testet öltött csodájára, érezte testében, ahogy telik az idő és közeleg az este, hogy ismét átélheti a még el nem feledett együttlétet. Elkészült a vacsora, ragyogott a lakás, már csak magával kellett foglalkozni, és megtalálni a megfelelő fehérneműt és ruhát, amiben fogadhatja a kedvest! Kutatásba kezdett a ruhatára között és rátalált egy szép, sötétkék fehérnemű költeményre és lenge testhez álló ruhát öltött magára. Az idő hol gyorsan, hol ólomlábakon cammogott, de telt egyre csak telt és már alig bírt magával. Egyszer csak kocsiajtó csukódására lett figyelmes és nemsokára megszólalt a csengő. Ott állt életnagyságban a kedves. Semmi köszönés, abban a pillanatban forró csókba olvadt a szájuk és öleléssel adták egymás tudtára, hogy semmi és senki el nem veheti tőlük a rájuk váró estét. Egyikük sem törődött, eszükbe sem jutott az elmúlt nap fáradozása, készülődése, a vacsora, csak a szeretkezés pillanatára gondoltak. Kettejükben fellobbanó tűzre. Pillanatok alatt lekerült róluk a ruha és ott álltak egymással szemben és kizárva a külvilágot izzó testükben a vággyal elindultak a beteljesülés felé. A szem izzott, a test beszélt és perzselt a csend hallható hangjában tört utat a boldogság. Amikor a test kezdett kihűlni, a tűz parázzsá szelídült és a vágy alább hagyott, halk pihegéssel egymásba fonódva álomba ringatta őket az érzelemtől fűtött boldogság, az újra egymásra találás....