Régi motoros vagyok a net és a chat világában, gondoltam már rá, hogy megírom a történeteimet...gyanítom remek Koltay forgatókönyv sikeredne belőle... Ahogy itt olvasgatom a történeteket látom, hogy nem vagyok egyedül a tapasztalatommal. Pedig higgyétek el sikerülhet...találkoztam tesztoszteron bombákkal, és kevésbé férfias férfiakkal... Sőt azt is elmondhatom, hogy az igazi nagy szerelemet is így életem meg, ami 3 évig tartott. Nős volt, én férjnél. Ő budapesti én miskolci...Egy, azóta már lecsengett, ám de akkoriban népszerű felületen találkoztunk. Nem kertelt, megkérdezte tőlem, hogy van-e rá egy kis időm, mert akkor vár és feltenne egy kérdést. Rendben...a kérdést sejthetitek, azt kérdezte lefekszem-e vele. Azt se tudtam hogy néz ki. Ő se látott engem. Abból a 3 mondatból a gondolataira se derült fény. Igaz, volt reglapja, ott elolvastam, amit írt magáról, egy önmagával tökéletesen tisztában lévő, a leírtak alapján egy igazi alfahímnek tűnő férfiról volt szó. Természetesen nemet mondtam. Nagyon megmozgathattam a fantáziáját, mert nem hagyott békén. Ostromolt és mindenáron meg akart kapni. De bennem nem indított el semmit...a nőknél is megvan az a bizonyos vadászösztön, szeretik, ha menni kell egy kicsit a férfiért. Ráadásul annyira rámenős volt, annyira tudta mit akar, hogy ez is feszélyeztette a hozzállásomat. Megmutatta magát, nem ájultam el...nem mozdított meg bennem semmit...de elindult köztünk egy mélyebb szintű beszélgetés, ami alapján kiderült, hogy nem egy szokványos szexguruval van dolgom, hanem bizony olvasott és nagyon művelt férfival beszélgetek. Körülbelül egy hónap után tértünk át az internetes portálról a gmailes levelezésre. Ott látott rólam fotót először... "Atyaég de jó nő vagy...biztos Te vagy a fotón?" Megmutattam magam, de bennem még mindig nem indult el a bizonyos szikra, továbbra sem voltam hajlandó lefeküdni vele, sőt ezt meg is mondtam Neki. Nos erre közölte velem, hogy rendben, de akkor be kell újítania magának egy szeretőt, mert egyszerűen olyan szintű vágyat keltek benne, hogy kikészül... Na más nő ilyenkor teszi lapátra a delikvenst. Én rábólintottam erre. Jó volt vele beszélgetni, élveztem a sorait, bókolt udvarolt és közben mással gyűrte a lepedőt. Majd körülbelül 2 hónapra rá, hogy először beszéltünk Pesten jártam. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Fél óránk volt, de én átbumliztam Kőbányáról az Árpád hídhoz délben, hogy igyunk egy kávét. És akkor megláttam... Elvesztem... Hatalmas szívdobbanás, és szerintem Ő is hallotta... Csak néztük egymást mereven, ölelés és egy puszi az arcra. Az alatt a fél óra alatt úgy beszéltünk egymással, mintha nem két hónapja, hanem ezer éve ismernénk egymást. Kifelé jövet a kávézóból, mögöttem jött én pedig megláttam az ablakban, hogy bezony stíröli a fenekem...úgyhogy adtam egy kis amplitúdót popsimnak...ezt utána többször is hallgattam...:) Mielőtt beült volna az autójába megállt tétován, hogy most mi legyen...és akkor jöttem én...megcsókoltam. Egy autókürt riasztott meg minket, ugyanis az utca közepén csókolóztunk önfeledten...:) Mint mondtam 3 év lett belőle...csodás szeretkezések, hatalmas szerelem...nehéz volt az összeegyeztetés, mikor találkozzunk...eleinte havonta, majd egyre gyakrabban... Aztán lebukott...nem volt elég óvatos, a neje megnézte a laptopját...www.vankiveldenincshol...:) Természetesen ilyen helyzetben mit csinál egy okos feleség, hogy megtartsa a férjét? Nem hisztizik, nem csinál patáliát...önértékelést tart és nem a következményen nyekeg, hanem megkérdezi magától, hogy megtett-e mindent azért, hogy a férje boldog legyen. Majd olyan spermaelszámoltatást tart, akár naponta, hogy ereje se legyen a másik nőhöz menni... De esetünkben az oldalborda nem volt ilyen okos...felképelte a párját a kislányuk szeme láttára, majd kipakolta a szűrét... Közben meg se fordult a fejében az, hogy ez a történés adott egy lökést a Kedvesemnek, hogy rendbe tegye az életét. Lakást vett, segítettem berendezni, elvált a feleségétől, aki azóta egy lelki toprongy. Majd jött a kérdés...mi lesz velünk. Türelmes volt, a lánya és én voltunk a mindene. De ahogy ez lenni szokott...a türelem elfogy egy idő után. Főleg ha az szabadsággal párosul és ha az elmúlt 15 évbeli langyos mocsárból a zöld füves, vadvirágos rétre kerülsz, akkor bizony a szíved is kivirul és nem nézel vissza. Ez történt velünk is... Az én házasságom is romokban volt, viszont a férjem okos ember. Engem elengedett volna...de a lányomat nem engedte velem... Így a tétovaságban egyszer csak azt vettem észre, hogy kevesebb lett a figyelem, egyre gyakrabban lett fáradt és köszönt el tőlem, egyre kevesebbet találkoztunk. Egyre ingerültebb lett velem, kezdődtek a veszekedések... Majd ismét a net hívta fel a figyelmem arra, hogy lassan a végére ér ez szerelem... Már képben volt más Neki, amikor elköszöntem Tőle...mert én tettem pontot a végére Nehezen hevertem ki...viszont volt időm lassacskán összerakni a mozaikokat és rájöttem, hogy nem az utódom volt az egyetlen a 3 év alatt... A nagy szerelmek nem minden esetben érnek boldog véget...De hálás vagyok ezért a szerelemért... Maga volt a csoda...és örülök, hogy megtörtént, mert így számomra is egyértelmű, hogy létezik...