Az öreg anyókáról és a fiatal nőről. „Mit lopózkodol olyan félénken az esti szürkeségben, Zarathustra? S mit rejtegetsz olyan nagy-vigyázva köpönyeged alatt? Vajon ajándék-kincset, avagy gyermeket, mit néked szültek? Avagy most magad is a tolvajok ösvényét járod, te, a Gonosz barátja?” Bizony, bizony, én vérem! - monda Zarathustra - kincs adatott nékem: egy Kis Igazság az, a mit hordozok. De ficánkoló, mint a kis gyermek; s ha száját fogom, annál hangosabban kiabál. Midőn ma magamban sétáltam az alkonyi órán, öreg anyóka vetődött elém és így szólt a lelkemhez: „Sokat beszéltél, Zarathustra, hozzánk, nőkhöz is, ámde még sohasem szóltál nékünk a Nőről. Én pedig feleltem néki: „A nőről csak férfiaknak beszéljünk.” „De beszélj róla nékem is” válaszolt az anyó; „elég vén vagyok, mindjárt elfelejtem.” És én hajlottam az agg anyóka szavára és-így szóltam: A nő minden íze találós mese, s rajta mindennek egy a megfejtése: ennek neve „terhesség.” A férfi a nőnek csak eszköz: a cél mindenképp a gyermek. De mi a nő a férfinek? Kettőt akar az igazi férfi: veszélyt és játékot. Ezért akarja a nőt, mint a legveszedelmesebb játékot. A férfi neveltessék a háborúra, s a nő a harcos üdülésre: minden egyéb balgaság. Mézédes gyümölcs, ez nem kell a harcosnak. Ezért kell neki az asszony; még a legédesebbjük is keserű. A férfinál jobban tud a gyermekekhez a nő, de a férfi gyermekesebb, mint a nő. Az igazi férfi gyermeket rejt magában: ez játszani akar. Nosza, némberek, fedezzétek föl hát a gyermeket a férfiben! Játékszer legyen a nő, tiszta és finom, hasonlatos a drágakőhöz, beragyogva egy világ fényétől, ami még nincs itt. Csillagfény ragyogjon szerelmetekben! Reménységetek szava legyen: „hadd szüljem az emberfölötti embert!” Szerelmetekben legyen vitézség! Szerelmetekkel menjetek neki annak, aki félelmet gerjeszt bennetek. Szerelmetekben legyen becsület! Különben keveset ért az asszony a becsülethez. De az légyen becsületetek, hogy mindig jobban szeressetek, mint a hogy titeket szeretnek és sose legyetek másodikok. A férfi félje az asszonyt, ha az szeret: akkor meghoz minden áldozatot s minden más dolog értéktelen ő előtte. A férfi félje az asszonyt, ha az gyűlöl: mert a férfi lelke fenekén csak rossz, de az asszony gonosz. Kit gyűlöl a nő leginkább? - Így szól a vas a mágneshez: „Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magad hoz ragadj.” A férfi boldogsága: „én akarok.” A nő boldogsága: „ő akar.” „Íme, ebben a pillanatban lesz tökéletessé a világ” - Így gondolkozik minden nő, ha teljes szerelemből engedelmeskedik. És engedelmeskednie kell a nőnek és mélységet találnia felszínéhez. Felszín a nő kedélye, mozgalmas, viharos réteg sekély vizek fölött. Ám a férfi kedélye mélységes folyam, a mely földalatti barlangokban zúg: a nő érzi erejét, de esze nem fogja föl azt. Ekkor így válaszol nékem a vén anyóka: „Sok kedveset mondtál, Zarathustra s kiváltképp azoknak, a kik elég fiatalok hozzá. ........ És most fogadd köszönetem: apróka igazságom! Hisz elég vén vagyok hozzá. Burkold be és fogd be a száját; különben nagyon fennen ordít, ez az Apróka Igazság.” „Ó asszony, add nékem Kicsiny Igazságodat!” - kérleltem az anyót. És az öreg anyó így szólt: „Nővel van Dolgod..? Ne felejtsd el az ostort.” .............. Nietzsche mindig is kedvemre való volt. Néha borzongtam az igazságaitól.. Hát itt van Nektek ajándékba egy egészen Kicsi Igazság. :))))