…hangja elcsuklott, sóhaja meg-megszakadt, majd mélyről tört fel újra. Kezei a lepedőnek feszültek, nem tudott már uralkodni csípője mozgásán. Hirtelen felemelte fejét, de nem rám nézett, valahová a semmibe, majd néhány végtelen másodperc után visszadobta magát a párnára. Simogatásom finomabbá, lassúbbá vált, de lábai még össze-össze rándultak, s amikor egyszerre hozzám feszült, épp ott, mintha villám futott volna át rajtam... Egy perc pihegés után, mintha keresné a hangját, rekedt suttogással szólított: - Most pedig te következel… - Nem... én már… - De hát… Tényleg... Mi történt? - Semmi… csak ahogyan láttalak… és éreztem, ahogyan haladsz egyre magasabbra… a csúcsra… számomra ez az egyik legnagyobb élmény. És hát... ez vezetett ide. Megcsókolt.