Még 2013-ban ismertem meg, szinte az első regisztráció után pár nappal rám írt. Untattak már a sok sablonos dumák...szia...stb. Ki se nyitottam a levelét....ezt látta is. Rám írt újra, és újra. Végül elolvastam és egy rövid semmi válasszal illettem. De Ő nem adta fel, eléggé felbosszantottam, hogy így lepattintom. Aztán végül elkezdtünk írogatni egymásnak. És kiderült, nem is olyan ... SŐT! Imádtam vele cseverészni. Mindenről. Kinőttük ezt a felületet, így személyes fiókba landoltak a köv. levelek. Majd jöttek a telefonok. Imádtam a hangját... Órákig hallgattam volna. Majd kb. 3 hét múlva találkozót kért. Életemben nem izgultam még annyira...mint amikor siettem a találkozóra. Mint egy tini...:) És ott sétáltunk az estébe, ősszel...beszélgettünk. Nagyon jó volt. Majd a 2. és a 3. tali is megvolt. Szuper volt vele. Nem jelentett gondot a távolság sem, és az alapos szervezés is minden tali előtt. Megérte....szárnyaltam vele!!!!!Szó szerint, önmagam voltam! Aztán jött a tél, ő kiment külföldre dolgozni. Tudtam hogy nem akkor fogom őt utoljára látni. Hisz a közös élmények összefontak minket. És kicsit a másik felem lett. Azt hiszem én is neki! De időközbe is tartottuk a kapcsolatot. Majd a magánéletemben egy hatalmas változás köszöntött be. Megszületett a gyermekem. Kicsit megszakadt a kapcsolatunk, de ő azért írt, mi újság stb. 2014 így telt el....nem találkoztunk. Majd Jött 2015. És végre ismét találkozót beszéltünk. Újra láthatom!!!!!!! Majd ki ugrottam a bőrömből. És gyerekestől mindenestől ismét találkoztunk. Olyan volt, mint régen....felhőtlen, szabad, éreztem azt a harmóniát köztünk, ami régen is volt. Mintha a másik felem lenne. Elfogadott úgy, ahogy vagyok. Abban a státuszban, amiben vagyok. Sőt!!! Így is vállalna engem....akarna. Majd megszakadt a szívem a búcsúnál....de ismét elváltunk. És most ott tartunk hogy ő ismét külföldön...és pedig visszatértem az életembe. De egy darabka mindig vele van. Mert belül érzem, ő mégiscsak a másik felem.