Úgy kezdődött, mint minden házas viszonya, aki 5-10-20 év után máshol keresi azt a bizsergető élményt. A titkos, lopott találkák, órák szenvedéllyel, szex-szel töltve, ami után boldogan, mosolyogva térünk vissza a napi mókuskerékbe, várva a következő alkalmat forró csókokra, vágyakozó ölelésre, pajzán szeretkezésre, őszinte beszélgetésre. Amikor felderül az ég egy reggeli beköszönő :) SMS-től, egy nem fogadott hívás munka közben a cselesen elrejtett nick mögött ... Laza, kötetlen, munkát, családot nem bántó viszony. Eljön a pillanat, amikor rádöbbensz, keresed azt a plusz időt, amit Vele szeretnél tölteni és többet áldozol a szabadidőből. Akár a család, hobbi rovására is, megdöntve minden tabut. Hogy a gyerekek hétvégén lehetnek a nagyinál is. A szerelem szikrája, amit nem mondhatunk ki, mert arról ugye szó sem volt. Mégis megtörtént. Fájdalmas, gyönyörű pillanat. Ritkán érkezik egyszerre és Férfi legyen a talpán, aki jól tudja kezeli a Nőből áradó vágyakozó boldogságot. Ekkor újraértékel és menekül. Uraim, a szerelem nem elköteleződés! Nem szól sem házasságról, sem összeköltözésről, együttélésről. Elismerés, hogy megtaláltad az utat és kinyitottad a Nő szívét, amit keményre csiszoltak a csalódások. A fénylő gyémántot viselni kevesek kiváltsága. Lehetnél rá büszke... mégis megelégszel a brillel. Mert emelni és ragyogtatni csak A FÉRFI képes. A Nő gyászol... és feláll... mosolyog, csábít és újraéled, mint főnix hamvadó porából.