„A hullámokkal bensőséges a viszonyunk. Izgatottan várjuk őket, és amikor megjönnek, akkor önfeledten hancúrozunk velük. Hiányoznak, ha elmaradnak… pont, mint egy igazi barátnő.” - Bert Vonnel, többszörös szörf bajnok Már régen ránk esteledett, ahogy beszélgetve ültünk abban a kis szobában, azt hiszem valami szertárféle lehetett, és éppen lelkesen meséltem neki arról, hogy milyen is a Karib Tenger kalózainak díszlete Disneylandben, amikor óvatosan megfogta a kezem. Nem egyszerűen csak hozzáért, hanem úgy fogta meg. Gyengéden simogatta, majd összekulcsolta az ujjainkat, és megszorította. Megilletődötten elhallgattam. Meglepett egy Nő nyílt vágyakozása. Olyan őszinte, olyan erős volt, amit még nem tapasztaltam korábban. Már régóta tetszett, és ezt Ő is tudta. A mentorom volt, szinte egész nap együtt voltunk. Én figyeltem hogyan tanít, és ő ellenőrzött, amikor én kerültem sorra. Már az első találkozásunkkor, amikor kezet fogtunk, éreztem, hogy valami van közöttünk. Van ilyen. Később még egyszer előfordult velem hasonló kézfogás, és abból is vihar lett…. hatalmas vihar… de az egy másik történet. Ahogy belenéztem ott a sötétben a csillogó szemeibe, tudtam mit kell tennem. Átöleltem, és magamhoz húztam. Akarta. A mellei szinte szétlapultak a mellkasomon, éreztem ahogy megfeszülnek. Húzni kezdett magára, hátradőlt a szűk kis kanapén, és az arca forró lett. Belebújtam puha nyakába, és a pulóvere alá csúszott a tenyerem, a forró bőrére, fiús mellére. Hosszú, szőke haja mindig gondosan, frissen mosott volt. Most az illatát is éreztem, ahogy az arcunk összeért. Szétnyitott a combjait, és a farmerén át rászorítottam a tenyerem forró ölére. Ívbe hajlott a háta alattam, ahogy a csípőjét megemelte, és a szeméremdombját a tenyeremnek feszítette. Halkan felnyögött, és szabad kezével megszorított ott. Úgy feszültünk egymásnak, olyan mindent elsöprő szenvedéllyel, amit azóta sem éreztem senkivel. Nem engedte, hogy levetkőztessem, így megrészegülve az ellenállásától, és kendőzetlen vágyától, ruhában szeretkeztünk. Összedörzsölődtünk. Majdnem elmentünk mindketten. Lihegve, izzadtan eszméltünk rá, hogy mit történt velünk. Haza kellett mennie a férjéhez, nekem meg a hideg, albérleti szobámba. Teljesen kikészültem. Vágytam rá, mint egy csepp vízre a sivatagban. Pár nap múlva, egy hideg téli estén eljött hozzám. Bort ittunk, valami zenét tettem fel, és ahogy a kicsiny kályha résein át rakoncátlankodó fényszoknyák ugrálni kezdtek a sötét falakon, az ágyra vont, meztelenre vetkőztetett és a szoknyáját felhúzva forró combjai közé terelte lüktető ágyékomat. Ahogy becsúsztam nedves ajkai közé, és megéreztem hüvelyének összehúzódó rángásait, ájultan beleélveztem, ki tudja hányszor lövellve ki énem forró darabjait… Később tudtam meg, hogy ott, akkor gyermekünk fogant, amit ő, még idejében… Nem hittem el neki, hogy velem képzeli el a jövőjét… Nem hittem az igaz szerelemben… A büntetésem a hosszú, és gyötrelmes életem maga lett…