Jó régen, több, mint egy éve regisztráltam ide erre a felületre. Kezdetben lelkesen olvastam a profilokat, kialakult több levelezés, találkozó is, de az igazat megvallva egyikből sem lett semmi, sem komoly, sem kevésbé komoly kapcsolat. Ennek az okát nem fejtegetném, ezt megtették már sokan, ahogy olvasom a bejegyzéseket, történeteket. Mostanra, már gyakorlatilag csak a történeteket olvasom, de azokat szívesen. Sok érdekes gondolat, sok érdekes történet kerül fel ide és azt gondolom, az külön jó, hogy sokan meg is írják ezeket a gondolataikat. Én még soha nem írtam itt bejegyzést, de végül néhány napja úgy döntöttem, megteszem. Az oka egyszerű: először is ha már egyvalaki érdemesnek találja, hogy elgondolkodjon majd ezeken a sorokon, már megérte, másodszor pedig sokan írnak itt a bizsergés és izgalom hiányáról és én pont erről a témáról szeretnék írni. Szóval nagyon sokaknál olvastam azt, hogy tulajdonképpen minden rendben van, teljes életet élnek, de valami mégis hiányzik, kihúnyt a tűz, nagyon hiányzik az izgalom. Teljesen természetes érzések ezek sok év együttélés után. Talán nem is lehet többet várni, hiszen visz bennünket előre a mindennapi élet árja, halad az idő, a szenvedélyes érzések pedig szépen megkopnak és megszokássá válik minden. A reggeli felkelés, az esti lefekvés, és minden ami közte történik. A kérdés, hogy ez gond-e, mit lehet vele kezdeni és biztos, hogy minden esetben az a jó megoldás, hogy keresünk valakit, aki kitölti az űrt. Most itt jöhetne a történet, hogy nálam is így történt, és ebből milyen tapasztalatokat gyűjtöttem. De nem ilyen a történet. Nem én, hanem a párom az aki "űrt töltött ki". És tette ezt úgy, hogy az űr kitöltéséből válás lett, emellett a hátam mögött a családi javak "kimentése" zajlott, majd később a gyerekek teljes elvadítása. Mert hiányzott a bizsergés és az izgalom...... Folytathatnám a sort, de nem teszem, nem ez a célom, nem ezért írom ezeket a sorokat. Még csak nem is a volt párom hibáztatása a célom, hiszen a kapcsolat megfakulásáról a legtöbb esetben mind a két fél tehet, így én sem vonom ki magamt ez alól a felelősség alól. A kérdés az, hogy mikor mi a jó megoldás. Ha hiányzik a bizsergés, hol keressük és ami ennél még sokkal fontosabb: hogyan.... Mert a legtöbbször nem az a gond amit teszünk, hanem ahogyan tesszük. Mielőtt bárkire is követ vetnék azért, mert itt van, mert keres valakit, vagy valamit annyit hadd mondjak, hogy nagy a vesztenivaló. Nagyon nagy. Attól tartok, hogy a legtöbben erre későn jönnek rá. Tényleg nem az izgalom keresésének létjogosultságát szeretném bírálni, sőt, mindannak ellenére, amit leírtam, megértem és el is fogadom ezt, csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hgy ennek lehet ára. És mielőtt bárki azt kérdezné fennhangon, hogy akkor én mit keresek itt, a fent történtek után regisztráltam ide, már függetlenként. És mit keresek? Valakit, aki megmutatja, hogy van másképpen, mint amit láttam és tapasztaltam a saját bőrömön. És tudom, hiszem, hogy van ilyen személy. Jól esett ezt leírni ismeretlenül, ismeretleneknek.