Nem az első randitok, de olyan, mintha az első lenne. Amikor megbeszéltétek, addig húztad, játszottál vele, hogy magából kifordulva olyan mocskos dolgokat írt... álmodban nem gondoltad volna, hogy ilyeneket leír és hogy ennyire felizgat vele! Sokáig nem válaszoltál, aztán azzal zártad: a randin lehet, hogy csak egy ballonkabát lesz rajtad, alatta semmi... Most itt ülsz vele szemben, a ballonkabátodban. Mosolyog, közben felfal a szemével. Állod a tekintetét, sokáig farkasszemet néztek. Imádod ezt a játékot! Változékony, kifejező, mégis férfias arcán minden apró rezdülés látszik. Reagál mindenre, amit teszel és izgat, űz, hajt... élvezed a hatalmadat, elkapod a tekinteted, mintha semmi érdekes nem lenne abban, hogy egy közétek dugott papírlap pillanatok alatt lángra kapna és égne el... várod, hogy megszólaljon. Megérzi, és elkezd beszélni. Mélyen zengő hangja fojtott a vágytól - ezt is ismered már. Aprókat feszül a tested, a kabát selymes béléséhez érő mellbimbóid ágaskodnak, a figyelmére, törődésére várnak... vele tanultad meg, hogy milyen elképesztő energiák szabadulnak fel, ha lassan, fokozatosan adagoljátok a forrósodó levegőt a tűzhöz! Azt kéri, hogy ülj át. Nevetgél, de a szeme gyorsan jár rajtad, azt próbálja kitalálni, hogy tényleg nincs rajtad semmi? Ismerős a forgatókönyv, talán a második randin csinálta először, amikor minden átmenet nélkül egy teljes közömbös témánál megállt és megkért: ülj át, mellé. Egy pillanatra hezitáltál, majd szemtelen mosollyal válaszoltál - de mást: semmit. Azonnal megérezted, ahogy vadász funkcióba kapcsol: űzni fog, amíg el nem ejt... amikor ő ült át hozzád, akkor ügyesen kisiklottál és az ő helyére ültél át. Hányszor játszottátok már ezt, amikor a szoba magányában meztelenül szaladtál előle, és amikor utolért, az első bútordarabra feldobott, és... de most még nem jártok itt. A torokban forró szorítás, hajcsavargatás, közben a legcsábosabb mosolyod villantod. Lassan feláll, és elindul feléd. Te átsiklasz a helyére, szemeitek összekapcsolódnak. Elborul a tekintete, valamit mormol, amit nem értesz, nem hallani. Tudod, hogy téged gyaláz és magasztal - együtt, egyszerre tudja a kettőt, amivel szintén eláztatja a fehérneműdet... néha nem bírod, és azonnal az ölébe akarsz ülni, és kérni, hogy tegyen veled, amit csak akar... de aztán erőt veszel magadon, és hagyod, hogy melléd húzódjon. (Folyt. köv.)