Az én képzeletem a megvert, megáldott visszatér hozzád minden átvirrasztott éjszakámon Minden ölelésben téged látlak minden asszonyomban téged csókollak a te melled bimbóit tartom a számban s markolom tenyeremben a te dús öledet simogatom a te lélegzeteddel zihálok téged ölellek minden asszonyomban akiket szerettem mert kárhozat vagy paráznaság aki beleégetted magad az ereimbe s még mindig a te széles combjaidra vágyom hogy széttárt forróságukba elvesszek és semmi se maradjon ezen a világon csak te örökkön örökké amíg feltámadunk s kezdhetünk mindent előröl újra ezért nem félek a haláltól ki tudja lehet mégis van még egy esély mégis van egy másik élet térj vissza hozzám ölelj át kinyújtott kezemmel kérlek téged