Útólsó szó jogán: Jöttem,írtam, megpróbáltam megismerni a szeretőt kereső Női nemet. Okosabb nem lettem, csak rájöttem: az igények nagyok, kompromisszumok nem léteznek, és a külsőségek a legfontosabbak.Megismerkedtem egy-két nagyon jó fej Hölggyel,de a távolság miatt sajnos...... És az élet hozza a formáját,a citromhoz amivel megdobott küld egy pohár martinit:) Szerelőtől jövet, ahova az autómat leadtam, felülök a metróra.Nézem az embereket, csodálom a szebbik nemet. Velem szemben 25 körüli lány ül.Nézem,hosszú barna haj,francia körmök,karika gyűrű az ujján.A férjével veszekszik a telefonba.Közelebb megyek,hallgatózok. A férj este már megint a haverokkal akar lógni."Persze a kocsma és a haverok már megint fontosabb mint én, meg biztos csajozol is." megy a szemre hányás! A vége: lány pityereg és kinyomja a telefont.Uri ember lévén átnyújtok egy papír zsebkendőt és mondok pár vigasztaló szót. Megköszöni. Mindig meglepődök rajta, milyen szexuális vágyat kelt egy bennem egy síró nő.Nézem és eljátszom a gondolattal hogy tudnám "megvigasztalni". Rám néz és átlát a mosolyomon:) Más nő ezt akár sértésnek is vehetné,de ő méreget.Állom a tekintetét és közben pajkosan csilloghat a szemem, mert egy perc után megkérdezi:"Mire gondolsz,de őszintén?" Hogy mondhatnám el neki, egy vad idegen nőnek, hogy állatias ösztön gyúlt bennem? Burkoltan,de őszintének kell lennem. -Szívesen meghívnálak egy kávéra. -Ettől még nem kéne így csillognia a szemednek! -De egy szex kávézóba. Hallgat, de méreget, gondolkodik. -Hol szálljunk le? -Corvinnál. Még két megálló addig.Nem beszélünk,csak néz és méreget. Én állom a tekintetét és mosolygok .Leszállunk és végre megszólal. El kell mesélnem neki milyen az a hely.Sima kávézó ahol bárpultnál vagy bokszokban beszélgethetsz és italozhatsz.Eddig minden megszokott. De a felszín alatt egy másik világ lakozik. Fülkék hada ahova bezárkózhat az ember.Szex videók mennek a képernyőkön,a berendezés puritán,de pont elég,hogy szerelmeskedj,közben a szomszéd fülkében társaság érkezik,de senki nem zavartatja magát, hallod ahogy nekik jó,ők ahogy neked.A terem végében négy fal, francia ággyal,körbe ablakokkal. Ha szereted hogy kukkolnak közben oda mész. Megérkezünk,leülünk egy bokszba,italt rendelünk és beszélgetünk. Kötetlenül az élet dolgairól. Egy idő után egyre többet nézeget a pince lejáró felé. Megmutassam, kérdem,ő bólint.Megfogom a kezét és levezetem.A bokszok egyik másikából hangok szűrődnek ki, elnyomva a filmek zaját. Hallgatózunk, mosolygunk. Elhalad mellettünk egy negyvenes öltönyös üzletember, huszonéves barátnőjével,egyenesen a kukkoló szobába.Várunk kicsit és utánuk megyünk.Már meztelenek és szeretkeznek az ágyon. Nézzük őket, a lány ránk néz és kacsint.Mi egymásra nézünk,megfogom a kezét és behúzom a legközelebbi kabinba..................... Leülünk és iszunk egy vizet.Látom zavarban van.Hebegve kezdi, hogy ő nem ilyen és....a szájára teszem az ujjam.Meg sem történt,mondom.Hálásan mosolyog. Az utcán felém fordul,ad a számra egy puszit és csak ennyit mond: Köszönöm. Elválunk.Nem cserélünk telefon számot és valószínűleg soha sem látjuk egymást többet. De az emlék mindkettőnkben örök titokként megmarad. Köszönöm élet a martinit!