Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ellentmondásban vagyok saját magammal, készséggel bevallom, az egom is Én vagyok. Az egom egy határozott, öntudatos nő, aki egyenlőségről, őszinte játékszabályokról prédikál, aki egyenrangú társa a férfinak, legyen az pár- vagy munkakapcsolat. Az egommal beszélhetsz, ha felhívsz telefonon, ha leülünk egy üzleti tárgyalásra és korrekt, határozott megbeszélésre számíthatsz. Az is lehet, hogy az egommal találkozva nem is veszed észre, hogy nő vagyok. Ne mosolyogj, a nőiség nem abból ered, hogy szoknyát vagy nadrágot hordunk, hogy ki van-e festve a szemünk és rúzsos a szánk, hogy csábítóan nézünk a férfira. Az egomat tökéletesen ismerem, ahogy te is tökéletesen megismerheted, ha akarod, megbízható szerkezet, a reakciója meglehetősen kiszámítható. De mi van akkor, ha velem találkozol? Hogy ki vagyok Én? Na, Én már nem vagyok kiszámítható, ösztönlény vagyok, miközben felfedezek másokat, aközben fedezem fel önmagamat is. Én vagyok a játékos, a feltétel nélküli. Az, hogy elismerj, hogy jó tulajdonságokkal ruházz fel, az egomnak fontos, ahogy a kishitűségemet is az egom irányítja, hogy hatalma legyen felettem. A miérteket is az egom kutatja, főképpen abból a célból, hogy mit tehettem volna jobban (igen, az egom az, ami teljesítmény- és megfelelés-kényszeres), Én elfogadom, hogy a dolgok nem véletlenül történnek meg. Ha vitázom és ítélkezem, az is az egom, Én sokkal megengedőbb és elfogadóbb vagyok. Az egomnak fontos, hogy megdicsérj, milyen jól áll az új ruhám, nekem csak az, amihez nem szükségesek szavak. Láthatod, az egom hiú, én jóban vagyok magammal és a világgal. Most megkérdezheted, ha az egom ilyen hatalomvágyó és intrikus, miért nem dobom sutba. Hát azért, mert mi így létezünk, az egom és Én. Mert sok mindent neki köszönhetek, amit e földi létben sikerült elérnem. És mert a legfontosabb pillanatokban háttérbe vonul és hagyja, hogy Én döntsek, Én válasszak, Én szeressek, Én éljem meg. Azt hiszem, a tudatosság éppen az, hogy megpróbálom az egom hatalmát kordában tartani és hagyom magamnak, hogy az ösztöneim szerint játsszak. Hisz az ösztöneim is én vagyok, tehát vigyáznak rám. Ha nem erőltetem rájuk az akaratomat. Ha jól meggondolom, az egomat és engem egy aprócska szó különböztet meg egymástól. Ha az egom azt kérdezi, miért, Én azt mondom, miért ne! És hogy miért jutott ez eszembe? Mert úgy tűnik, a napsütéses órák számának növekedésével az egom hatalma csökken. Persze, most is velem van, de Én irányítok!