Szép napot kívánok mindenkinek! Az együttlét, a szerelmezès különleges érzését éltem át. Szeretkezünk.Hagyományos pózban, abban a bizonyos "misszionárus" elhelyezkedésben.Semmi különleges. Vagyis, de igen,különleges.Mert minden szeretkezésben ott a különlegesség. Szorosan öleljük egymást, forró csókban fonódunk össze. Mozdulataink egyre hevesebbek, a csípők vad táncot járva simulnak össze. S jön az érzés, az ölelés egyre szorosabb lesz. Testünk megfeszül, a női szirmok rejteke szinte ugyanúgy lüktet, mint a forró nedűt kilövellő duzzadt, kemény férfierő. Elcsitulnak az orgazmus hullámai.Még továbbra is így maradunk. Finom, leheletnyi csókok,kedves simogatások,halk sóhajok,minden oly' szép. Pár percig tart eme ölelő mozdulatlanság. A nő kéjbarlangja még "fogva tarja" a nem teljességgel ernyedt férfiasságom. Mondhatni, amolyan félkemény. Valami egészen "megfoghatatlan" érzés lesz úrrá rajtunk. Szinte egyszerre mozdulunk.Apró kis mozdulatok ezek, a csípők alig észrevehető, kis körkörös táncot lejtenek. Minden oly' forró, nedves,sikamlós. - Mit teszel Velem, Te "őrült"?- suttogja alig hallhatóan- ne hagyd abba,ez annyira különleges érzés! S már nem kellenek a szavak! Csak a kéjérzet sóhajai hagyják el ajkainkat. Nem számít, hogy nincs kőkemény erekció.Ez most így tökéletes. Nincsenek heves reakciók.Csak lassú mozdulatok. A gyönyör hullámai járják át testünk minden egyes pontját. Váratlanul tör előre, tör utat magának az érzés, mely' mindent elsöpör. Már már mozdulatlanná válunk, testünk beleremeg, az eddig szinte visszatartott lélegzet egy hatalmas sóhajban tör elő. Lúdbőrössé válik a testünk, a női mell megduzzad, a mellbimbók olyan kemények, hogy szinte karcolják a mellkasom. Az ölelő karok a fenekemre csúsznak, erőteljesen megmarkolják. Érzem, ahogy a körmök érzékien végigszántják, a hátamat is. Épp csak annyira mélyednek a bőrömbe, hogy ne okozzanak sebet. Leírhatatlan érzés ez. Igen, ezt csak érezni lehet! A fizikai kielégülés még nem ért el engem. Mámorító, ami most kettőnkkel történik. Szinte varázsütésre,minden előjel nélkül lüktetni kezd a félkemény férfiasság. Nincs az a nagy spriccelés, mondhatni cseppek jönnek! (Hiszen pár perce volt még csak, hogy jelentős mennyiségű nedű árasztotta el a nő ölének rejtekét.) Továbbra is csendben sóhajtozunk. A külvilág megszűnik! Talán nem is itt vagyunk. Valahol az éterben keringünk, szorosan ölelve egymást, mozdulatlan, szótlan. Szavakkal ezt az érzést elmondani, kifejezni nem lehet! Nem minden szerelmezés lesz ilyen, mikor is eme földöntúli érzéseket él át az ember. Nincs két egyforma szerelmezés, mindegyik különleges, s egy csoda a maga valójában.