Snowerge profilképe

Anna története 2/2

Snowerge, 2021-10-13

(Ez a történed végül olyan hosszúra kerekedett, hogy csak két részletben tudom feltölteni. A kettő együtt teljes, ez a második rész. Remélem, tetszik: ha igen, küldj nekem egy mosolyjelet!)

>>>>
"Csukd le a szemed", hallatszott halkan, de valamiféle ellentmondást nem tűrő hangszínnel, hogy összerezzentem. Az apró megremegést azonnal megérezte ujjaival, "ne félj, minden, amit teszek, azért van, hogy neked élvezetet szerezzen, de azt akarom, hogy engedelmeskedj nekem", felnyitottam a szemem, "és miért tenném ezt, miért is ne sétáljak ki most azonnal azon a fekete ajtón?",
- Megteheted - ugrottak meg az ujjai a vállamon, hogy apró villamos villámok cikáztak bőröm alá - , bármikor megteheted, nem tartalak vissza, de ha maradni akarsz, akkor bíznod kell bennem, azt kell tenned, amit parancsolok neked.
- Amit parancsolsz? - rezzentem meg, nem tetszett a szó, óvatosan ágaskodott bennem az elővigyázatosság.
- Nevezzük kérésnek, ha így tetszik: bármikor kiléphetsz.
- Kérhetsz, de nem ígérek semmit - néztem fel, de erre már nem válaszolt, csak ujjaival megint pont ott kezdett masszírozni, hogy belül valaki legszívesebben dorombolni kezdett volna, "most pedig lazíts, és csukd le a szemedet - kérlek", és az utolsó szaván valamiféle huncut kis mosolyjel lovagolt, de ezzel már nem törődtem, szimplán csak engedelmeskedtem neki, mert ott és akkor ez tűnt a legegyszerűbb választásnak, s csukott szemeim alatt egyszerre ajkát éreztem vállamon, ahogy lassan felfelé tart és belecsókol gyengéden a nyakamba. Felemeltem a kezem, először tiltakozásnak szánva, de mire bozontos haját elértem, addigra már inkább hívás volt, mint eltaszítás, és csak figyeltem, ahogyan nyakamon lassan felfelé araszolnak a csókok, óvatosan lépkedve, mint Lord Carnavon Tutanhamon sírboltjában, centiről centire haladva érintéseivel bőrömön.

Ajka, mikor ajkam először megérintette, puha volt, mint egy hulló tollpihe. Lassan mozdult, semmiféle sietség nem volt benne, ahogy előbb alsó- aztán pedig felsőajkam simogatta végig, egyszerűen csak ott volt, kilépve az idő alabástrom palotájának ajtaján, hogy nem tudom megmondani, a csók egy percig vagy tízig tartott, a másodpercek nem számítottak, csak az ajkak lusta érintésének hosszú játéka. Nem volt szabad mozdítani kezeimet, és mikor kezem öntudatlan tarkójára vándorolt, hogy magamhoz húzzam, keze ostorként csapott le kezemre, mint vándorsólyom a védtelen galambra, s vonta-vitte vissza a fotel kartámaszára, "csak én mozdulok, most csak én, kedves Anna".
Egy percre eltűnt, nyíló fiók sínjének hangját hallottam, kinyitottam a szemeimet, s néztem, ahogyan minden sietség nélkül a fiókból egy hosszúkás vibrátort, egy rövid, sokágú ostorhoz hasonló fekete tárgyat és két, szövettel burkolt bilincset vesz ki belőle.

Na nem! Mik ezek, ezt mind velem akarod használni? Szó sem lehet róla, senkinek nem engedem, hogy megkötözzön, nevettem fel zavartan. "Bízz bennem: amióta megláttalak belépni az ajtón, azóta csak rád tudok gondolni, a mozgásod, az alakod, a nevetésed, és most már ajkad érintése is: kívánlak és gyönyört akarok szerezni neked. És: az volt a szabály, hogy lecsukod a szemeidet - rossz lány vagy, tudod-e?" mutatott rá a nyilvánvalóra, és agyamban az összes fogaskerék egyszerre lendült mozgásba összevissza minden irányba, hogy rövid csikorgó zavargás után kénytelen voltam megálljt parancsolni nekik s újraindítani őket egy irányba. Megbízhatok-e benne, hiszen nem is ismerem, de persze nem akarom, hogy tudja, mire gondolok, határozott nő vagyok, aki tudja, mit akar! "Nem is ismerlek, miért bíznék meg benned?" dobom felé, de halkan csak ennyit felel, "érezted az érintésem, érezted a csókom, nem hazudott egyik sem - csukd le a szemeidet. Kérlek", s közben mélyen a szemeimbe néz, nézése tűz-patak, és érzem, ahogy akaratom gyengül s combjaim zsibongani kezdenek, s meglepődve értem meg, hogy vágyom az érintést, vágyom azt, hogy akaratának szolgája legyek saját gyönyöröm keresésében.
Hasamon fekszem az ágyon, meztelen vagyok, karomon a bilincs, amely hátra mögöttem bokámhoz köti őket, hogy lábaimat kinyújtani nem tudom, s körülöttem mindenhol a férfi érintése, masszíroz, ott folytatja, ahol a vállamnál abbahagyta, hátulról-oldalról térdepelve, érzem simogató-hűs kezét lefelé haladni gerincemen, aztán popsimat fogja, de kikerül ott középen, s lábamon, combomon halad tovább, végül lábujjaimat egyenként - csiklandós vagyok, felnevetek - ujjai közé véve. Amikor végzett, újra elindul felfelé, de ezúttal a combok belső oldalán, egyre érzékenyebb területeken, számára ismeretlen földön felfedezőként ujjbegyei járnak legelöl, megfogja combjaimat, szétnyitja őket közepes terpeszbe, hogy arcomba száll a vér, ahogyan elképzelem, mennyire kiszolgáltatott, védtelen vagyok most. Megérzi hirtelen félelmem, mellémfekszik, átölel, és suttogni kezd a füleimbe, édes illatú, súlyos, fülledt szavak, mennyire gyönyörű fenekem formája, szeméremajkaim sima nedvessége, mennyire vágyik már megérinteni őket, kezeivel, ajkaival, nyelvével megízlelni, s közben megérzem a férfi arcszesz fűszeres, leheletnyire citrusos illatát, és érzem, ahogy lassan ellazulnak izmaim, elengedem magam, és várom már, hogy érinteni kezdjen.

Kezei lassan elérkeznek combjaim találkozásához, ahogyan folytatja a simogatást, egy pillanatra érzem - nedves vagyok már, ha akarnám, sem tudnám letagadni a vágyat -, ahogyan ujja végisimít alulról a szeméremajkamon, de aztán elhúzza, s hiába emelem csípőmet, amennyire a szövetbilincs feszítése engedi, nem érem utol. Hátamon hideg érintés, tíz, nem, húsz ujj egyszerre, végigsimít rajtam a bőrkorbáccsal puhán, cirógatni kezd fentről levelé haladva, hátamra rajzolva gerincoszlopom vonalát, megemelem a popsimat, akarom, na már!!, zsong bennem a vágy a kényeztetésre, de megint kikerül, most térdhajlatomnál van, aztán újrakezdi fentről, érints meg, suttogom, érints meg vele, akarom érezni a kezeid, de érintés helyett most lecsap a korbács, ütése-harapása ejtés inkább, mint igazi csapás, vonalakat húz meztelen bőrömön, hé! nyögök fel, nem tudom eldönteni, jó volt-e vagy rossz, de már közben megint cirógat, s másik kezének ujjait végre combom között érzem. Érints már meg! kiabál a suttogás, követelek, és ekkor újra lecsap, kicsivel erősebben, de ugyanabban a pillanatban érzem, ahogy tenyere rácsúszik puncimra, alig-hozzáérve, mintha kezét kisgyermek buksi fejére tenné rá, és egyszerre ég hátamon az ütésnyom s ég szeméremajkaimon az érintés. Hintáznak bennem az érzések, a fájdalom, ahogy bőrömre csapnak az ostor különálló bőrszálai, aztán az ujja, előbb simogatva körben, aztán bennem is már, az érzés, ahogy lassan mozog bennem először ki-be húzva ujját, aztán definiálatlan mélységben belül, s aztán megint kint, elöl, ahol valahogy észvesztően bizsergető az érintése. Aztán megint az ostor. Kizökkent, pedig már közel lennék, ezt nem ér! Megint felizgat, aztán megint rámcsap, de valahogy az izgatások hullámhegye egyre nagyobb, a hátamon a bőr érintése egyre puhább, már nem is számolom, egybefolynak a percek, egybefolyik csiklómon a vibrátor remegése, combjaim összerándulása és a hátamon az újra és újra belémcsípő ostornyalábok, megsimogatja vele az arcomat, érzem az illatát, friss, nyers, víztiszta bőr és valami tejes krém kúszik be érzékeimbe, kezei a hátamon, melleimen oldalról, szeméremajkaim között, a vibrátor, ahogyan lassan belémcsúszik, irányítja, mozgatja, nincs benne semmi durvaság, ha összerezzenek, megérzi és követi testem válaszát, olyan, mintha mindez egyetlen véget nem érő álom lenne, és már nem vagyok benne biztos, hogy fel akarok ébredni.

Hasamon fekszem, meztelenül, egy hatalmas ágyon, mindkét kezem a lábamhoz összefogva szövetbélésű bilinccsel, combjaim várakozón széttárva, puncimban mélyen belül egy vibrátor rezgése lüktet, csiklómat egy másik izgatja, és az orgazmus hullámai újra és újra lecsapnak törékeny testemre, s közben az ismeretlen férfi popsimra új és új viaszfehér vonalakat húz ostorának sok-sok különálló ágának gyengéd csapásaival, és a valóság messzire távolodik, mint mikor a táj kitágul egy alagútból kiérve, s én öntudatlan, mély, számomra is ismeretlen hangon felnyögök, ahogyan az orgazmus remegése mélyen belül izzó lávává varázsolja gyomromat.

Segítség:

Ebben a menüpontban összegyűjtöttük a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat témakörönként, funkciónként rendezve. A legtöbb kérdésre itt gyorsan megtalálható a válasz, ha esetleg mégsem, akkor ugyanitt tudsz írni az ügyfélszolgálatnak is.

{nick} profilképe
0/10

{title}

{nick},

{body}

Elolvasom
Pontátlag: {point_avg}/10
{nick} profilképe
0/10

{title}

{nick},

{body}

Elolvasom
Pontátlag: {point_avg}/10

Rendszerüzenet

Rendszerüzenet