Egy bosszantónak tűnő nap is lehet különleges, az én sztorim legalábbis ezt igazolja...Jó néhány hónapja történt, szokás szerint esett az eső rendesen. Reggel, miután elvittem az óvodába a srácokat, a kis verdájával leparkoló Ági néni, az amúgy ultra kedves óvónéni jól lefröcskölt a parkolóban, de nem volt mese, így kellett szélsebesen Pestre robognom, mert fontos megbeszélésem volt az egyik népszerű bevásárlóközpontban. Padlógáz, érkezés, fékcsikorgás, pont beesnék a megbeszélt helyre, amikor jön a mellbevágó üzenet: ezer bocs, közbejött valami, tegyük át a jövő hétre...Pazar volt a kedvem, gondolhatjátok, de elhatároztam, hogy egy jó adag fagyival vigasztalódom, csakhogy amikor éppen a nyakamat nyújtogattam, hogy válasszak a kínálatból, egy jól irányzott „vállassal” kisodortam a mellettem álló hölgy kezéből a tölcsérét, benne kedvencével, a citromfagyival...Gondoltam, az a minimum, hogy veszek neki még egyet (ha már Gergőke is kapott az Anna, Peti, Gergőben, mikor kipottyantotta a csokifagyiját...), amikor vöröslő fejjel ránéztem…és életem (korábbi) nagy szerelme állt ott! Az exmenyasszonyom, akivel annyira szerettük egymást úgy 16-18 évvel ezelőtt, hogy jól el is szúrtuk a dolgokat, szóval végül más-más kikötőkben horgonyoztunk le. Pótfagyi helyett végül egy pohár vörösbor mellett tettük le a voksunkat, mert a következő másfél órát a nosztalgiázásnak szántuk. Mintha tegnap lett volna, hogy utoljára találkoztunk! Nevettünk, élcelődtünk, beszólogattunk a másiknak, ha valaki ránk nézett, könnyen gondolhatta, hogy rajongunk egymásért. A harmadik pohár után már apró kis kontaktusok is voltak, "észrevétlen" simítások, "véletlen" érintések, de úgy tűnt, el kell búcsúznunk egymástól. A kijáratnál aztán megálltunk egymással szemben, és ott minden megszűnt létezni…vagy tíz percen át hevesen csókolóztunk, nem érdekelt minket a körülöttünk nyüzsgő forgatag. Mivel a Történetek menüpont nem egy szexoldal, így nem is akarom részletezni, mi történt a következő egy órában. A lényeg, hogy van egy ismerősöm, aki lakásokat ad ki ott a közelben pár órára, segített, mi pedig olyan forró együttlétet ajándékoztunk egymásnak, hogy beleremegtek a falak, szerintem a közeli Duna is kiöntött, a 3-as metróban nem érthették, mi ez a remegés... Házasok vagyunk mindketten, két-két gyerkőccel, boldog családdal...de azt hittem, ez a csoda folytatódhat. - Nem találkozhatunk többé... – mondta ki végül, én pedig ott álltam leforrázva. Nem mondom, hogy makulátlan voltam korábban, de...szenvedélyt akarok, forróságot, a mágnes másik pólusát...Remélem, megtalálom...