Az óceán ostromló, monoton hangjai, mintha kissé megváltoztak volna. Valahogy furcsán megtörtek, mintha visszaverődnének valamiről. Hanyatt fekve, behunyt szemmel figyelt a hangokra. Igen a muzsika monoton egyhangúságát megzavarta valami. Felkönyökölt és a part felé nézett. Úgy érezte, azonnal fel kellene ugrania, de teste nem mozdult. Szinte megbénult a látványtól. Annyira hihetetlen volt az egész, hogy az agy nem adott semmilyen parancsot. Az óceán felől egy alak közeledett felé. Hajónak, csónaknak, vagy bármilyen tárgynak nyoma sem volt a közelben. A közeledő alak egy nő volt. Karcsú, ruganyos járású. Mást nem is igen tudott kivenni, mert a napfényben ragyogó víz és homok annyira elkápráztatta, hogy az árnyékos arcnak és testnek csak a körvonalait és a vállig érő lobogó hajat tudta kivenni. Fekve maradt. A lány oda ért. Megállt előtte. Most láthatta, hogy mosolyog. Letérdelt mellé. Bal kezét a tarkója alá tette, jobb kezével pedig gyengéden hátra nyomta a vállát. Engedelmesen lefeküdt. A lány megsimogatta az arcát. Derűsen nézett rá és egyre közelebb hajolt. Becsukta a szemét. Érezte, a forró ajkakat, érezte a csókot... Felemelte a kezeit. A lány haját érezte az ujjai alatt. Közelebb húzta magához, miközben egyre vadabbul csókolta. A másik keze a lány dereka felé indult. E közben furcsa érzése támadt. Valahogy, mintha csendesedett volna a tenger moraja, mintha a szél sem olyan erősen szalad volna végig a bőrén és a hátán is az apró szemcsék csiklandozása helyett valami simát érzett. Mindezek persze most nem számítottak, eljutottak a tudatáig, de elvesztek a csók mindent elsöprő élményében. A keze elérte a hát és a fenék közötti völgyet és lágyan siklott tovább. Hírtelen azonban megállt. Nem a selymes, forró női testet érezte a tenyere alatt. Illetve nem csak azt, hanem valami furcsa, meleget, ami izgatóan bizsergette a bőrét. Kinyitotta a szemét és gyengéden megszakította, az imént még végtelennek tűnő csókot. Szeme eltávolodott a lány meleg tekintetétől, le az ívelt és a csóktól duzzadtan piros ajkakon, a nyak kecses ívén és meglepetten nézett végig a csodálatos testen. A lány vékony pántú lenge sötétvörös selyem, hálóing szerű, ruhát viselt. Alatta kirajzolódtak testének körvonalai. Sokkal izgatóbbnak látta így, a lélegzetvétel ritmusára hullámzó idomokat. Mintha egy fátyol rejtene el előle olyan titkokat, amelyekről tudja, hogy hamarosan felderítheti valamennyit, de csak apránként akar haladni, hogy minden pillanat, mindig a hódítás újabb örömét hordozhassa. Pontosan emlékezett ugyan, hogy amikor az óceánból felé közeledett a lány nem viselt semmilyen ruhát, de nem tartotta fontosnak, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzon. Megérintette az arcát és apró csókot lehelt a még mindig lüktető ajkakra. Kezével végig simított a vállakon és elindult vissza a csípő felé, ahol már az imént járt. Szája az ajkak után a lány, hátra hanyatló álla alól előbukkanó selymes bőrt csókolta. A keze a fenék íve után a combokhoz ért. Felemelte a fejét és szemével követte ujjainak kalandozó útját. Már azon sem lepődött meg, hogy a lábakon nem a csupasz bőr, hanem finom harisnya feszült. Végig futtatta kezét a comboktól a lábujjakig és szíve belesajdult a tenyerét izgató bizsergő érzésbe. folyt. köv.