Hogy milyen nő vagyok? Mindig is szerettem volna megadni erre a választ. Nem vagyok tökéletes. Néha imádnivaló, néha felpofoznivaló. Van, hogy könnyezve nevetek, majd zokogok, később én csalok könnyeket mások szemébe. Küzdöttem már lehetetlenért fogamat összeszorítva, máskor feladtam hamar. Lebegtem a föld fölött, rózsaszín ködben és megjártam a poklok poklát is. Hibáztam, megbocsájtottam, haragudtam, dühös voltam, türelmetlenkedtem, közönyös voltam. Az érzelmek széles skáláját megjártam, akár nagyon rövid idő alatt. Sok ember mellett álltam mikor kellett, de olyan is előfordult, hogy hátat fordítottam annak, aki mindent megtett értem. Néha takartam a fájdalmam, máskor ordítottam ország-világnak. Hogy milyen vagyok? Döntsd el te! Ha tetszik, lépj be az én kis bolond életembe, járj velem egy utat. Kacagjunk, könnyezzünk, szeressünk, túléljünk, tanuljunk, lelkizzünk, tomboljunk együtt. De ne felejtsd: soha, soha ne akarj megváltoztatni. Soha ne mondd meg nekem mi a jó. Soha ne terelj az utamon. Ha kedvelsz, így kedvelj. Csodáld egyéniségem, pontosan úgy, ahogy én élvezem a tiéd. Mindannyian tökéletlenek vagyunk és pontosan ezért tökéletes a világ. Az emberek, mint a puzzle-darabkák összekapcsolódnak. Hibáinknál és pozitív sajátságunknál fogva. Hiszen, ami nekem előny és tetszetős jellemvonás a másikban, korántsem biztos, hogy neked is az lesz. Amit én nem kedvelek valakiben, elképzelhető, hogy te pontosan azért fogod a másikat imádni. És ez így szép. Az életünk rengeteg láthatatlan ponton összekapcsolódva alakítja kerek egésszé a képet.