Álmodj velem Halvány szégyenpírral köszönt rám a hajnal, még él az álom pilláim ölén. Ágymeleg titkom féltve őrzöm, nem tudhat róla más, csak én. Ébredez mellettem a szekrény, a szék, a lenge függöny átszűri a gyenge fényt, már látni vélem tested szép sziluettjét, ahogy alszol, ahogy átölel a mély. Hozzád bújok, meleg puhaságod úgy hív, úgy simogat, halk szuszogásodba ringatom édes vágytól szép kínomat. Megrezzensz, s ölelő karjaim már fonódnak köréd, mondanám, ajkamon ott ül a néma kéj. Ne félj, csak én vagyok, ki a csend fülébe suttogok. Érzésekből szőtt, szavak nélküli világ. Csak álmodd az életet velem tovább.