Úgy tűnik, lassan ellentétekké merevednek az álláspontok, amit nők és férfiak képviselnek itt az ellenkező nemről. A nők nem találják a Férfit, a férfiak nem találják a Nőt, miközben az egyik fél határozottan képviseli a kerítés egyik oldalán: itt bizony Nők vannak, a másik oldalon a másik csapat is azt bizonygatja hangosan, ott bizony Férfiak. Mindkét oldal szorgalmasan elemzi, miért tökéletlen a másik nem. Naponta olvashatjuk a dorgáló, tanácsokat osztogató szavakat, hogy melyik félnek hogy kell(ene) viselkednie ezen az oldalon. Ez alól üdítő kivételt képez a néhány napja megjelent pilótás történet, amin jót nevettem – elnézést Hölgyeim! – és megvilágosodtam, hogy nekem is volt..., na nem pilótám, csak forgatókönyv íróm, aki nyilván kifelejtette a forgatókönyvéből a személyes találkozás fejezetet, mert bár nagyon-nagyon.... mégis olyannyira megleptem azzal, hogy a XXI. században útra keltem a lakhelyére (apró szépséghiba, hogy nem a kedvéért, hanem mert dolgom volt ott), hogy eltűnt, mint az a bizonyos szürke. Való igaz, hogy akkor megütközést keltett bennem, de mégsem ezt mesélném el tapasztalatnak. Sokkal inkább azt, hogy igazán nagyszerű egyéniségekkel kerültem kapcsolatba, noha természetesen a legtöbbjéből nem lett kapcsolat. Néha persze elhangzik egy önkritikus mondat az írásokban, de talán nem túlzok, ha azt írom, hogy sokkal kevesebbet nézünk tükörbe, mint amennyi egészséges lenne. Pedig jó a tükörbe nézni, és az értékeinkre sokkal nagyobb figyelmet fordítani, mint a hiányainkra. Akkor talán a másik félnek is hamarabb szembe tűnnének az értékei, nem csupán a hiányosságai. Tételezzük fel, kedves Férfiak, hogy vannak itt Nők és tételezzük fel, kedves Nők, hogy vannak Férfiak! És tételezzük fel, hogy épp egymásnak készülnek levelet írni. Mit számít, ha kérésünk ellenére nem képes a másik fél beköszönni és csak azután fotót kérni? Nem számít, ez biztosan nem a Férfi levele, akit keresek, hisz ő figyelne rám annyira, hogy meghallgatja a kérésemet. És mit számít az, hogy a Férfi kedves levelére nem érkezik válasz? Biztos nem az a Nő nem válaszol, akire vár. Mit számít az, aki nem...? Miért arra figyelünk, aki nem...? Nem számít, ha találkozunk száz olyan levéllel, írással, megnyilatkozással, aki nem...! Szerintem csak az számít, aki igen… aki megmozgatja a fantáziánkat, viszont rá nagyon érdemes odafigyelni. Lehet, hogy a kémia mégsem működik a személyes találkozáskor, de a jóérzés biztosan, hogy találtunk bizonyítékot: van itt Nő és van itt Férfi. Felesleges a magunk és mások optimizmusát azzal lelohasztani, hogy itt nincsenek nagybetűs egyéniségek. Mert ha valóban ezt gondoljuk, akkor talán rossz terepen keresünk.