Vicces, mennyi visszajelzés, nem is gondoltam rá, és vicces, hogy mennyire nem félreértették sokan az I. részt... nem eddigi kapcsoaltokról volt szó, hanem itteni tapasztalatokról. Arról, mennyire fura, hogy mosolyról, nevetessen meg-ről, meg egyéniségről olvasni itt, meg szellemi kisugárzásról, társ-ról, és iylesmikről, de egyébként meg nem... és vicces az is, mennyien keménykednek a gyengébb nem tagjai közül, csak iylenek írjanak, mások még véletlenül se, mert nem fogok tudni válaszolni, annyi levelet kapok majd, és majd mint az anyakirálynő kiválasztom a megfelleőt, akivel hajlandó vagyok párosodni :). Kicsit több visszafogottság, a kevesebb ugyanis mindig több, kicsit több empátia, jóindulat és - talán furcsa itt épp ezen az oldalon - őszinteség. leginkább magunkkal szemben, hogy igen azért vagyunk itt, mert elszúrtunk valamit, igen nemcsak a feleségünk, férfjünk miatt vagyunk itt, mert Ő elszűrkítette a házasságunk/kapcsoaltunk, hanem talán éppen azért, amilyenek itt is vagyunk, keméynek, elvárásokkal, követelésekkel, feltételekkel... Pedig lehet, hogy többet kapnánk, itt is, otthon is, ha olykor ezeket félretennénk, és azt mondanánk, ok, nem ezt vártam, nem erre számítottam, de mi lenne, ha nyitottabb volnék, toleráns, és alapvetően barátságos... mindenkiben és minden mozdulatban, cselekedetben, szóban érintésben lehet rosszatt találni, mert a rossz az élet uyganolyan része, mint a jó... te döntöd el, hogy melyikre vagy fogékonyabb... ja, és hölgyeim, az izmos test és a méretes bicepsz csak egy dolog, messze nem ezen múlik a férfiasság, ahogyan nem a hosszú comb és a nagy mell az, amitől nőies lesz egy nő... a szeme, és a mosolya, ami azt üzeni jól vagyok, és játszani akarok,...