Annak reményében regisztráltam, hogy találok egy titkos társat aki hasonló körülmények közt éli hétköznapjait, akinek ugyan az hiányzik az életéből ami nekem is. Jellemzésemet próbáltam valósághűen megadni de úgy tűnik, van mit tanulnom, hogy észrevegyenek, nem tolongtak a látogatók, pedig nem hiszem el, hogy itt nincsenek érzelmek. Egy két "kedvelem" jelzést tettem azok felé akik számomra szimpatikusnak, és elérhetőnek tűntek, visszajelzést nem kaptam, ez viszont szerintem elég ahhoz, hogy számára érdektelen vagyok. Levelet nem írtam, úgy gondolom, ahhoz, hogy észrevegyen valaki, elég ha jelzek, hogy érdekes lehet számomra, ha kölcsönös akkor lehet továbblépni. Több történetet végigolvasva most már tudom, hogy levelezni is kellett volna, akkor talán valaki előbb észrevesz és visszaír. Aztán február végén megtörtén amire vártam, kaptam egy viszont "kedvel" jelzést. Levélváltás, majd viszonylag gyorsan személyes találkozó, azt hiszem ez így van rendjén, ha ismerkedni szeretnénk, minél előbb szükség van egy személyes találkozásra. Sok történeten végigolvastam, jó tanácsot adót, lehúzót, kemény kritikusat egyaránt, azt hiszem a szerencsések közé tartozom, azt kaptam a valóságban amit a jellemzése alapján vártam, sőt többet. Kedves, okos, intelligens, olyan, aki tudja mit akar, ráadásul beszédes ami nálam előny, én nehezebben nyílok meg másoknak, nehezebben kezdeményezek ha a partner is csendesebb. Találkozásaink alkalmával - mivel számára nem ez az első társkeresés - tanultam tőle, ő nyíltan beszélt mindenről. Élvezem az együtt töltött idő minden percét. Bár kapcsolatunk csak baráti és kizárólag beszélgetés jellegű, de azóta is tart. Viszont úgy érzem én ennél többre vágyom, tehát tovább keresek. Egy önjellemzés megfogalmazásához, nehéz eldönteni mikor éri el valaki jobban a célját. Ha olyanokat ír és mond magáról amit a partner hallani szeretne, vagy a valóságot. Én úgy gondolom, maradok az igazságnál még ha nehezebb is az út. Hazudni, valótlant állítani, írni senkinek nem fogok. Ha valaki megkedvel akkor tegye azért mert olyan vagyok amilyen, mert őszinte vagyok, mert vannak érzéseim, és azt kapja aki vagyok. Hiszek benne, hogy mindkét félnek lehetnek mély érzelmeik. Remélem akad még olyan itt (és a közelemben) aki értékeli és tudja becsülni ezeket a tulajdonságokat. Akinek ugyan úgy hiányzik az életéből egy (titkolt) társ akivel édes az együtt eltöltött néhány óra, az érintése, az ölelése, a csókja íze... Számomra nem a szex a minden, de természetesen hiányzik, férfi és nő közötti kapcsolat csúcspontját jelenti annak akit érdemesnek tartunk rá, hogy egyesüljünk vele. Nekem fontosabb, hogy a társ mit érez irántam, mit érez ha mellettem van, szívesen tölti együtt velem kevés idejét, ugyan úgy vágyik az érintésre, csókra mint én. Ha Ő is várja az újra találkozást, akkor elértem amit szeretnék. Nem az a lényeg, hogy én boldog legyek, hanem az, hogy a társamat boldoggá tudjam tenni! Ha már egyszer a hosszú ideje tartó kapcsolat, házasság zátonyra futott, akkor tanuljunk a hibáinkból, és becsüljük meg a következő kapcsolatunkat.