Új még nekem a tömegközlekedés. És a vele járó furcsaságok is. A népligetnél dühöngő idióta még nem csapta ki a biztosítékot, erre előre figyelmeztettek. A mai csaj azonban messze nem volt ilyen egyszerű eset. Vele a metró rázott össze. Szó szerint. Az egyik fékezésnél egyszerűen belém karolt. Az első reakcióm az volt hogy vajon mit emelhet ki a zsebemből. De semmit sem tartok benne, csak a telefont, az meg a fülemben szólt. Aztán leesett. Minden kapaszkodó foglalt volt, a fentieket meg nem érte el. Hát belekapaszkodott a legstabilabb dologba amit talált. Gondoltam ha játszunk, akkor csináljuk rendesen, így amikor legközelebb fékezett a szerelvény hagytam magam kicsit sodorni. Úgy meglepte a dolog, hogy majdnem eldőlt. Én meg kihasználva a helyzetet elkaptam a derekánál, és visszahúztam. Ekkor ahelyett hogy elengedett volna, ő is átkarolt. És megköszönte! Na erre nem számítottam. Így ácsorogtunk ott átkarolva egymást, mint ha ezer éve járnánk. Még ránézni sem mertem, mert féltem hogy előtör belőlem a nevetés, és kapok egy pofont. Aztán egyszer csak odafordult, mosolygott egyet, és közölte: -"Én eddig jöttem. Szia!" És ezzel kipattant a metróból.