Az ágy az ablak előtt állt. A hajnal már elmúlt, a konyha felöl kávé illatot hozott a tavaszi huzat. Én még lustán heverésztem az ágyon és gyönyörködtem a falra vetülő nap aranysárga fényében. Vidám táncos léptekkel jelentél meg az ajtóban. Kezedben, a kis csészében az iménti illatot árasztó kávé, kanyargó gőzt hagyott maga után. A melleid lágyan hullámozva feszítették az este levett ingem. A szemedben keskeny mosoly villant. Könnyed mozdulattal az ágyra léptél, egyik lábaddal át a fejem felett. Mind ketten nagyot sóhajtottunk a látványtól. A Te szíved a tavaszi Toscán táj mindent átható zöldje dobbantotta lángra az enyémet pedig a Toscán tájhoz hasonló lágy dombok és völgyek látványa. A völgyben megcsillanó hajnali harmat gyémántként törte meg a táj tavasz zöldjét, és a súroló nap fényében a rózsaszín völgyben is megcsillant egy cseppnyi harmat. Résnyire nyitottad az ablakot. Ahogy felemelted a kezed az ing eltávolodott a csupasz testedtől, gyönyörű látvány engedve a combod domborulatától haladva a szeméremdombodon kócolódó aprószőrszálak rögtön a köldököd hajlatán vesztek el és a melled meredek csúcsai az inget felhőként lebbentették a magasba. Az ablak résén behatoló langyos tavaszi szellő a kávé és a tavaszi virágzás minden illatával zuhatagként zúdult a lábad közt a fejemre. A kávédba kortyoltál, és a csészét a párkányra téve a csípődet kicsit hátra tolva a szemembe néztél, finom kis mosoly jelent meg az arcodon. Mosolyunk pont ott a völgy fölött a kócos kis szőrszálak közelében találkozott, és ott ciklonként összegabalyodva kéjes gondolatként szárnyalt ki az ablakon. A rozsa szín völgy gyorsan változott, nedves árokká. A feneked dombjain az apró szőrszálak tövében a libabőr kis csúcsai meredeztek. Az ujjaim hegye bizsergett az érintés vágyától. A szemembe nézve rogyasztottad a térdeid lassan. Tisztán emlékszem a szétnyíló ajkak finom rezdülésére,…a kéjes csókra,…..