Kb. 10 hónapja regisztráltam ide, elsősorban kíváncsiságból, ez azonban jócskán kinőtte magát. Volt innen hosszabb viszonyom, voltak rövid fellángolások és izgalmas kalandok is, de persze az éremnek két oldala van, így belefutottam néhány csalódásba, kudarcba, kamu emberekbe és szó nélkül felszívódó szájhősökbe is, amik persze fájtak akkor, de ügyesen továbbléptem, és összességében az eddigi mérlegem pozitív. Aztán van, hogy az ismerkedés még el sem kezdődik, de máris átcsap röhögőgörcsbe, vagy szimplán csak ledöbbenésbe, mikor még annyit se tudsz magadban mondani, hogy „te jó ég!”. Elég széles skálán mozognak itt az emberek, és az általuk kiváltott reakciók. Szeretném kiemelni néhány kedvencemet: mivel nő létemre elég magas vagyok, ezért nem véletlenül keresek magas férfit. Ennek ellenére szinte légypapírként vonzom a 160-170-es pasikat, akik kínosabbnál kínosabb poénokkal próbálják megértetni velem, hogy higgyem el, hogy nem a magasság számít. Én meg hadd engedjem már meg magamnak azt a luxust, hogy határozott elképzeléseim legyenek arról, hogy milyen férfit szeretnék (és itt nem kizárólag a magasságra gondolok). A másik tipikus csoportba az önjelölt ponyvaírók tartoznak, akik erotikus történeteiket valószínűleg minden nőnek elküldik, illetve "szeretem" még az olyan, kreatívnak nem nevezhető kapcsolatfelvételeket, amik ennyiből állnak, hogy „Szia”. Az hagyján, hogy a férfiak nagy része szerintem fűnél-fánál bepróbálkozik, azaz semmibe veszi a nő által kívánatosnak tartott paramétereket és kritériumokat, de amikor brutális helyesírási hibáktól hemzsegő leveleket kapok, az már előrevetíti azt, hogy nincs meg az „őszhang”. :) Az itteni férfiak egy része úgy érzi, hogy a netes arcnélküliség burka mögé rejtőzve bármit megengedhet magának. Az nem nyerő (nálam legalábbis nem), hogy első levélben a legalpáribb szavakat használva részletezik a vágyaikat. Pedig én nem vagyok prűd, de az egyszerű stílussal kevert céltalan vulgaritással nyitni nem szerencsés. Egy gondolat erejéig kitérnék arra is, hogy milyen nyilvános és privát képekkel próbálják egyes hímnemű egyedek becserkészni az áldozatot. Bár biztos van olyan csaj, akinek bejön egy álló cerka, mint profilkép, nincs is ezzel baj, én viszont más vagyok. Ami engem illet, nálam van egy bevált és praktikus menete a dolgoknak (ami néhány férfi számára unortodoxnak tűnhet): először ismerkedünk (írásban, majd jó esetben telefonon), aztán ha minden szempontból megvan a szimpátia, akkor találkozunk. Ha minden pasival elmentem volna kávézni, akik bepróbálkoztak azzal, hogy „de csak egy kávé, kötelezettség nélkül”, akkor nagy eséllyel kávémérgezésben leheltem volna ki a lelkem. Pedig egyébként szeretem a kávét, de sajnos (vagyis inkább szerencsére) nincs túl sok szabadidőm a légyottokra, ezért nagyon körültekintően választom ki a „csak kávézzunk egyet, aztán meglátjuk mi lesz” típusú randipartnereimet is. Sajnos sok férfi nem tudja sem elfogadni, sem tudomásul venni az udvarias elutasítást. Hihetetlenül sok megkeresést kaptam a hónapok során, és bár igyekeztem mindenkinek válaszolni, de egyszer (vagy akár többször is) eljön az a pont, amikor egyszerűen nincs idő/energia/alkalom arra, hogy írjak minden egyes embernek, és ezúton szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akiket nem tiszteltem meg a válaszommal. Mea culpa. Ja, ha már latin kifejezések: nem tudok nem röhögni azon, amikor kb. minden harmadik férfiú mottója a carpe diem különféle, rosszabbnál rosszabbul leírt verziója. Szerencsére vannak és voltak jó élményeim is, és bízom benne, hogy a jövőben is ér még pár kellemes meglepetés az oldalnak köszönhetően. Alapvetően úgy állok ehhez az egész viszony témához, hogy ha van, akkor szuper, de ha nincs, akkor is boldog vagyok... de azért lássuk be, van valami semmi máshoz nem hasonlító, erősen bizsergető érzés, amikor van egy minden szempontból ideális, titkos partnerünk. Egy igazi cinkos játszópajtás. Én a bemutatkozásomban nagyon tisztán, világosan és egyértelműen megfogalmaztam, hogy kit és milyen cél(ok)ra keresek. Többen azt a visszajelzést adták, hogy ritka az ilyen őszinteség és kitárulkozás. Nos, úgy gondolom, hogy nem romantikus érzésekért és nem mézesmázos áludvariaskodásért jöttünk ide. :) Egyébként tudok romantikus is lenni, igénylem is az életem egyéb dimenzióiban ezt... de ez itt nem az a fórum. Persze valamilyen szintű érzelmi töltet (írhatnám azt is, hogy löket, de erről már nagyon könnyű másra asszociálni) :) kell egy viszonyhoz – ideális esetben. Bár itt is a kivétel erősíti a szabályt, hiszen az itteni (eddigi) partnereim közül pont azzal a férfival jött létre hihetetlen testi egymásratalálás és azzal volt a leginkább fergeteges a szexélmény, akihez semmilyen komoly érzés nem fűzött. Mindemellett nem célom kiteregetni a „viszonyos” múltam, de a közelmúlt történéseit végiggondolva arra a felismerésre jutottam, hogy a kudarcok is beleférnek, sőt, benne vannak a pakliban, hiszen megedzenek, hogy aztán sokkal általuk jobban megerősödve, frissen térhessek vissza a viszonyos keresgélés útjára. Most pont ezt az utat járom újra.