Áll a nő, némán... Csak félhomályban áll a tükör elé már. Nem szeret verőfényben a tükörbe nézni, túl sok a ránc, túl vastag a hurka a hason, nem mosolyog a tükör. Pár éve még nem így volt...na de nem szomorodni, hanem cselekedni! Ehh, húzz el innen, te randa tükör! - nyaffantott magában, és egy hirtelen mozdulattal ellibbent onnan. Magára rántotta harisnyáját, fekete szoknyácskáját, mejjetartóját (ami pusápp), testre simuló blúzát, kis smink, cseppnyi parfüm, tűsarok (helyett trottőr), és elindult. Uhh, de izgulok, hogy vajon végre összejön -é? - így morfondírozott magában, nem remélve semmit...hisz a tükör is megmondta. 1 hónap múlva Áll a nő némán... Már nem csak félhomályban áll a tükör elé...már szépnek látja magát, a ráncait szexinek, a hurkáit pedig zabálnivalóan vonzónak. Mosolyog a tükör: hát végre összejött, te bombázó? :-))