Az utóbbi napok csendesen teltek. Legalább is a viszony.hu-t és "vonzáskörzetét" illetően. Nem írtam történetet, bár kellemes látni, milyen ugrásszerű látogatottságot hoz egy-egy általam firkált szókupac. A pontozás kevésbé érdekes, inkább a megtekintések száma fog meg. Végtére is nem várhat az ember mindenkitől egy tízest. De hogy mást is érdekelhetnek a gondolataink, tud velük azonosulni, nekem többet ér. Így ismertem meg Őt. Utólag tudtam meg, hogy olvasta a kis fércműveim, megtetszettek a szavak kusza láncaiban eltűnő-felbukkanó elképzeléseim mindenféléről, és elmondása szerint kezdtem ismeretlenül is szimpatikus lenni. Írtam neki, válaszolt. Kért képet, küldtem, majd kaptam én is. Jelige, bizalom és diszkréció. Egy igen formás, mosolygós szőke tekintett rám a képekről. Mit mondjak, kedvemre való lenne, ha Vele sikerülne összehangolódni és kimenekülni a világ szürkeségéből. Azután eljött a hétvége. Kissé aggódva vártam a hétfő reggelt, mert volt egy olyan érzésem, nemigen fog jelentkezni. Hiszen még el sem kezdtünk komolyabban "belebújni" a másik gondolataiba, (egyebekről nem is beszélve, hahaha) talán meggondolja magát, talán csak másfelé fordul, ahol nem én vagyok. Aggodalmam kissé nőtt, mikor kedden sem jelentkezett. Óvatosan (lehet ezt így?) írtam neki, érdeklődve, hogy elveszett-e mielőtt egyáltalán megtaláltam. Szerdán végre jött válasz. Ismét reménykedés, olvasom pár sorát. Eljutunk végre a nagy pillanatig, megbeszéljük hogy találkozunk. Persze az élet (na jó, inkább rokonság) közbeszól: "menj el ide meg ide, vigyél el engem ügyintézni, és még sorolhatnám. Mindez persze szigorúan azután, hogy munkába indulok, így szólni a "műsorváltozásról" nem tudok. Persze munkából hazaérve alig várom hogy írhassak Neki. És bizakodom, hogy megoldjuk. Ugyanott, csak kicsit arrébb tolva időben. Hogy a megkezdődő óvatos léptek folytatódjanak egymás felé, és a vékony jég, amit bizalomnak, szeretői kapcsolatnak hívunk így talán egyre megerősödik. Van egy logikai rangsorom, mit is gondolok a partnerválasztás folyamatáról. Onnan indulunk, hogy adatlap-mustra. 1. Kezdeményezés levélben. 1,5. reményteli várakozás. :) 2. Kibontakozó levélváltások. növekvő érdeklődés a kellemes fogalmazás és témák révén. 2,5. kapunk egymásról fényképet? 3. Vajon milyen lehet a másik hangja? 4. Milyen az érintése és az illata? 5. Milyen lehet minden érzékszervvel érezni? Persze a sorrend bizonyos esetekben változhat, de ezzel nincs is semmi baj. Mindenesetre holnap talán végre több lesz nekem Ő, mint néhány-száz karakterlánc, ami időről időre felbukkan a postaládámban.