Csak pár gondolatom a viszonyról,az itt olvasottak alapján... Sokan azért kezdenek viszonyba, mert rettentően élvezik, hogy pár hagyományos, unalmasabb kapcsolat,megszürkült házasság után, újra van az életükben valamiféle izgalom. A szeretői státusz állandó kockázattal jár: vajon lebukunk, vagy elég ügyesek vagyunk ahhoz, hogy eltüntessük a nyomokat? Hogy alakul a másik kapcsolata miattunk? Talán nehéz bevallani, de sokakat az csábít az egészben, hogy a másik tiltott gyümölcs, hogy ezt nem szabadna, hogy ez „megvetendő” és tilos. Olyan ez, mint a kapcsolatok elején a rózsaszín köd: ha valaki rendszeresen kerül szeretői pozícióba, vagy egy viszonya már hosszabb ideje tart, ez az izgalom kihunyhat, és nem marad más, mint a nehézségek és problémák, amik a titkolózással és a kockázattal járnak. Egy idő után pedig elgondolkozunk: még mindig megéri? Az is előfordulhat, hogy annyira belehabarodunk a másikba, hogy eljutunk arra a pontra, hogy őt akarjuk, bármi áron.Az igazi problémák ilyenkor kezdődnek,mert ritka dolog,hogy mindkét fél eljut egy szeretői viszonyban ideáig,ha mégis,akkor nagy árat fizethet a döntésért és csak az idő adhat arra választ megérte, vagy sem. Viszont,ha nem merünk sosem kockáztatni,nem nyerhetünk,sem izgalmat,sem szenvedélyt,sem színeket a szürke palettán. Csak az kezdjen viszonyba,aki tudja mit kockáztat és kellő intelligenciával rendelkezik ahhoz,hogy,ha véget ér, azt emelt fővel tudja viselni.